Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Pénz, valorizáció és jogtudomány

8o Dl KŐNIG VILMOS mis analógiájára. Passzív magatartásával így elősegítette a jogtudomány, hogy időről-időre a jogbizonytalanság vagyonszerzési jogcímmé vált; lehetővé tette, hogy a névérték elmélete intencionált korlátain túlcsapott és alapjában aláássa a jogrendet. A jogot usurpálók kezében alkalmas eszközzé vált, hogy a papirospénzzel űzött visszaéléseket legitimálja. Már azért is éber szemmel kellett volna kísérni a kérdést, mert a visszaélés a papírpénzzel rég megszűnt szórványos jelenség lenni, hanem egészen rendszeresen beleilleszkedett a visszatérő jelenségek sorába. Amióta 1720-ban a Law-féle bankalapítással kapcsolatban a papirpénz előidézte az irtózatos összeomlást, egymásután jönnek hasonló támadások a jogrend ellen: a francia forradalom alatt az assignaták, az északamerikai függetlenségi harc idején az ú.f n. kontinentálpénz, Angliában 1797—1823-ig, az Egyesült-Államok a polgárháború idején, Franciaországban # febr. forradalom idején, Poroszországban 1806—1824., Oroszország 1843 —1854. és 1877., Ausztriában 1793-—18ió., 1853., 1858. és 1866. és most a több mint tíz év óta pusztító papirpénzroham. És ez a folyamat szakadatlanul újabb és újabb territóriumokat keres fel, ebben a pillanatban a Mukdenbe bevonult győztes kínai hadvezér valószínűleg foglalkoztatja már az ottani bankóprést. Azt látjuk tehát, hogy az államok időről-időre a pénzből jövedelemforrást fakasztanak. Ezt a jog nem bírja megakadályozni, mert hisz az állam a jog kezelője, letéteményese és a hatalom az ő kezében van. A jog hívei nem tehetnek egyebet, minthogy megállapítják a visszaélést és figyelmeztetik a hatalom birtokosait arra, hogy ők maguk készítik elő az anarchiát. Egészen más a jognak és különösen a jogtudománynak kötelessége azzal a kísérőjelenséggel szemben, mikor a magánjog szerint obligált adósok r belekapaszkodnak az államnak a pénzzel űzött visszaéléseibe. Úgyszólván belemarják magukat a papírpénz névértékébe, hogy jogszerűen fennálló tartozásaikat nullifikálják. Itt a jogtudomány már nem elégedhetik meg intő szózatokkal, hanem praktikus megoldási módozatokat kell nyújtania, hogy az individualisztikus kalózkodás féken tartassék. Az egész modern forgalom azon alapul, hogy a követelésekre irányuló jogok becsületesen és jóhiszeműen kezeltessenek. A kapitalisztikus jogrend nem tartható fenn, ha ez az axióma csorbát szenved. Minden rés ezen a fundamentumon elősegíti a kollektivizmus eszméjének terjedését, melyben pedig mi legalább ezidőszerint a kultúra és civilizáció ellenségét látjuk. És mégis, amennyire látásunk ér, azt tapasztaljuk, hogy államok mindent elkövetnek,