Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 1-2. szám - Pénz, valorizáció és jogtudomány
PÉNZ. VALORIZÁCIÓ ÉS JOGTUDOMÁNY. 8l hogy az általuk óhajtott rendszert a bizalomban rejlő éltető elem kiirtásával aláássák. Minden háborúnak programmpontja, hogy a szükséges pénzeket a bankóprés fogja szolgáltatni és azután jöjjön az árvíz, még ha el is mossa a jogrend pilléreit. Mikor azután beáll a rázkódtatás a jogrend szikláit rendőrkezekkel próbálja pótolni. Nem hisszük, hogy ennek sikere lehet. A jogtudomány kétségtelenül szolgálatot tehet és ha nem is bírja a veszélyeket elhárítani, de arra képes, hogy annak következményeit enyhítheti. A követelési jogokban rejlő érték már természetéhéi fogva is messze visszamarad biztonság szempontjából a dolgokban rejlő érték mögött. Ezen a téren lassú de biztató munka van folyamatban. Csak azon szolidaritás ellen nem történt semmi, mely az állam csődje és a magánjogi obligációk közt brutális erővel fentartja magát. Itt szükség van egy világos, félremagyarázhatlan szabályra. Kiindulva a Savigny-féle tételből, meg kellene adni a hitelezőnek azt a jogot, hogy a papirpénzt csak oly értékben tartozik elfogadni, mely megfelel az aranyra átszámított érték felének. Vagyis mindenekelőtt garancia aziránt, hogy az értéktelen papirpénz segítségével a tartozások felénél többet semmi esetre sem lehessen jogtalanul elsajátítani. Ezt az elvet ki kellene egészíteni oda, hogy jogtalan gazdagodás esetén az igény felemelhető és hogy erre való tekintettel a mora accipiendi hátrányai korlátolandók. A felállított elv nem vesztene jelentőségéből, ha az alól bizonyos gyors ütemű követelési jogok taxatíve kivétetnének. Hogy az idevágó szabályok rendszerbefoglalása nehéz feladatot képez, nem szenvedhet kétséget, de az bizonyos, hogy ez nem nyújthat a jogtudománynak felmentvényt, hogy teljesítse kötelességét. Az összeomlás napjaiban a jogász lehangoltságát némileg enyhítheti az a mindinkább terjedő meggyőződés, hogy a pénz által előidézett katasztrófák ellen valamit tenni kell. Ebből emelkedett ki a valorizáció eszméje és az annak érdekében rohamosan érvényesülő propaganda. Franciaországban már az assignaták korában észlelhető volt a komoly kísérleteknek egész sorozata. (A Code Civil 1895. artikulusa a konszolidált pénz hiedelméből indult ki.) Ugyanígy a régi Ausztriában. Hogy az ilyen rögtönzött tervezgetéseknek sikere nem lehet kielégítő, komolyan gondolkodó jogászt nem lephet meg. Azért hangoztattuk a nyugodt időkben szükséges tudományos előkészítést. Egyébként a lengyel és a német valorizáció máris nagy haladást jelentenek az igazság és a jó erkölcsök iránytűje felé. Ami a magyar valorizációs javaslatot illeti, arra a jogász csak a szégyen érzetével tekinthet. Majdnem komikusan hat az |of»illam. XXV. évf. 1—2. füz. 6