Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - A polgári perrendtartás elleni támadások

A POLGÁRI PERRENDTARTÁS ELLENI TÁMADÁSOK. 7f értékmegállapítás ezt az értékhatárt tíz millió koronára emelte fel. Kétségtelen, hogy ez a perrendtartásban kifejezésre jutott gondolatnak rendkívüli kiterjesztése. De ha tekintetbe vesszük, hogy a bíróság, ha szükségesnek tartja, különösen ha bizonyításfelvételt rendel el vagy ha az elsőbíróság előtt nem tárgyalt kérdés felől kell határoznia, vagy ha a felek meghallgatását különben is szükségesnek tartja, szóbeli tárgyalást tűz ki, a nyilvános előadási elintézésnek ezt a kiterjesztését nem fogjuk a felekre hátrányosnak tartani. Sőt a feleket költségtől kíméli meg, hogy olyan esetben, amikor a szóbeli tárgyalásra nincs szükség, a bíróság azt mellőzheti. A felülvizsgálat intézményét általában, valamint a felülvizsgálati eljárás szabályozásának részleteit több támadás érte. A legerősebb támadást azok intézik ellene, akik mereven a kétfokú bíráskodás rendszerét kívánják érvényesíteni. Azt mondják, hogy sem az állam, sem a felek nem bírják el a háromfokú bíráskodás rendszerét. Ha az állam a feleknek az elsőfokú bíróságon kívül még második fokot is rendelkezésre bocsát, érjék be ezzel és nyugodjanak bele abba, hogy vitájuk ezzel véglegesen el van döntve. Ebben az álláspontban kétségtelenül sok figyelemreméltó van. Az ügyek zöme részére a kétfokú bíráskodás elég. A háromíokú bíráskodás általánosítása mind a felekre, mind a bíróságra nézve nagy hátrányokkal járna. A perrendtartás sem kívánta ezt a háromiokú bíráskodást általánossá tenni, hanem ötszáz korona értékhatár felállítása mellett az ezen értékhatáron alul eső ügyekben megelégedett az. egy vagy kétfokú bíráskodással. Kétségtelen, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet, sőt az előrelátható fejlődés is ennek a korlátozásnak nagymértékű kiterjesztését kívánja. Az 1925. évi rendeleti értékmegállapítás ezt az értékhatárt tíz millió koronára emelte fel. Kérdéses lehet, hogy még jobban megszorítsuk azoknak az ügyeknek a körét, melyekben háromfokú bíráskodás megengedhető. Azonban teljesen kizárni a harmadfokú bíráskodást nem volna helyes. Bármennyire kívánatos, hogy a kir. Kúriát a legnagyobb mértékben tehermentesítsük, nem volna helyes, ha ezt tisztán a jogegység felett őrködő, elvi határozatokat hozó bírósággá alakítanók át és elzárnók konkrét ügyekben bíráskodástól. De nemcsak a Kúriára volna hátrányos, ha ilyképpen elzáratnék az élettől. A kivételesen nagy ügyek megkívánják, hogy a legfelsőbb bíróság azokban hallassa szavát. Természetesen csak kivételes, nagy ügyek lehetnek azok, amelyeket a kir Kúria elé lehet bocsátani és ebből a szempontból a Kúria elé kerülő felülvizsgálati ügyek számát lehe-