Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - A polgári perrendtartás elleni támadások

70 Dl FODOR ÁRMIN marad az előkészítés, ha a bíróság az ügyet a perfelvételi tárgyaláson érdemben is letárgyalja. Nézetem szerint tehát az elkülönített perfelvételi tárgyalás megszüntetése egyáltalában nem volna helyes. Ami pedig a perfelvételi tárgyalásnak egyesbíró előtti megtartását illeti, (amit a kivételes hatalom alapján a kormány 1920 április 22-én 3329/1920 M. E. sz. a. kelt rendeletével ideiglenesen meg is valósított), ez a kívánság természetesen ma a törvényszéki egyesbíróság következtében tárgytalan; ha pedig a törvényszéki társasbíráskodás majd újból helyreáll és a törvényszéki ügyek száma csekély lesz, nem bír jelenőséggel. A perrendtartás fellebbviteli rendszere szerint az elsőfokú ítélet ellen fellebbezésnek, a másodfokú ítélet ellen felülvizsgálatnak van helye. A fellebbezési eljárás lényegileg az ügynek a tén - és jogkérdésre kiterjeszkedő új tárgyalása, amelyben új tényállások és bizonyítékok érvényesíthetők. Ezzel szemben a felülvizsgálat korlátolt fellebbvitel, amely csak kivételesen terjeszkednénk ki a ténykérdésre. Minden támadás dacára ezt a szabályozást helyesnek tartom, amely lényegileg nem szorul módosításra. Ami az elsőbírói ítélet ellen érvényesíthető fellebbezést illeti, a perrendtartás csak az ötven koronán aluli ügyeket zárja ki abból. Az 1925. évi értékmegállapítás ezt az értékhatárt egy millióban állapítja meg. Nézetem szerint az egyfokú fellebbezést csak azokban a legkisebb ügyekben lehet kizárni, amelyek a fellebbezés költségeit semmikép sem bírják el. E részben tehát bármely, a fellebbezési bíróság tehermentesítését célzó nagyobb korlátozás nem volna a jó igazságszolgáltatás követelményeivel összeegyeztethető. Epúgy nem tartom mellőzhetőnek a fellebbezési eljárásban a beneficium novorumot, az új tényállítások és bizonyítékok érvényesítésének jogát. Az osztrák perrendtartás ezt a jogot korlátozza ugyan és egy időben nálunk is felmerültek panaszok, hogy egyes felek különböző okokból bizonyítókaikat nem érvényesítik az elsőbíróság előtt, hanem azokat a fellebbezési eljárásra tartják fenn. Ujabban azonban ezek a panaszok elhallgattak. Nem volna indokolt a felek e jogát korlátozni, ha arra rendkívül nyomós okok nincsenek. A fellebbezési eljárás szóbelisége azonban alapos megfontolást igényel. A perrendtartás a fellebbezés szóbeli tárgyalását szabályként állította ugyan fel, de maga is kivételt engedett ez alól. A legfontosabb ily kivétel volt az, hogy a felek egyező akaratán kívül a legkisebb ügyekben, száz korona értéken aluli perekben megszabta a fellebbezésnek szóbeli tárgyalás nélkül nyilvános előadás alapján elintézését. Az 1925. évi rendeleti