Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - A polgári perrendtartás elleni támadások

A POLGÁRI PERRENDTARTÁS ELLENI TÁMADÁSOK. 69 kört csak az ügyek legkisebb részének biztosította. Amikor a polgári perrendtartás megalkotása előtt a járásbírósági hatáskör értékhatára 1000 koronában volt megállapítva, az ügyeknek körülbelül qo%-a a járásbíróság hatáskörébe tartozott. A polgári perrendtartás mindamellett szükségesnek tarotta a járásbírósági hatáskörnek tetemes kibővítését. Csak ennek az iránynak továbbfejlesztését fogja jelenteni, ha a törvényszékek társasbírósági ítélkezésének helyreállításával egyidejűleg a járásbírósági hatáskört továbbfejlesztjük. Ez mutatja, mennyire helytelenek azok a támadások, amelyek a járásbírósági hatáskör túlnagy terjedelme miatt irányulnak a polgári perrendtartás és az azt követő szabályozások ellen. A törvényszéki elsőfokú eljárást különösen három támadás érte. Kifogásolták ugyanis először a külön perfelvételi tárgyalást, másodszor a perfelvételi tárgyalásnak a tanács előtti megtartását és végül az előkészítő iratok túltengését. Ezen az utóbbi bajon segített az 1925 : VIII. tc. 4. §-a, amely az előkészítő iratok számát rendszerint minden fél részére egy-egyben állapította meg és csak kivételesen a bíróság engedélyétől függően tetté lehetővé több előkészítő iratnak közlését. Ami a külön perfelv&teli tárgyalást illeti, kifogásolták ezt azért, mert a per anyagát kettészakítja és a tárgyalások számát egyes esetekben feleslegesen szaporítja. Plós% Sándor szerette a külön perfelvételi tárgyalást a római pörre utalással elméleti okokkal megokolni. Ebből kiindulva, többen a szabályozás gyakorlati értékét támadták meg. Pedig Plósz Sándort is főkép gyakorlati szempontok bírták erre a szabályozásra. A perfelvételi tárgyalásnak ezek a gyakorlati előnyei világosak. Miután a perfelvételi tárgyalást nem kell előkészíteni, a bíróság azt rövid határidőre tűzheti ki. Felperes gyorsan kaphat mulasztási ítéletet és egyesség vagy elismerés esetében az ügy gyorsan ér véget. A pergátló kifogásokat a legrövidebb idő alatt elintézik, ami alperest a huza-vonát célzó ilyen kifogásoktól visszatartja. Az alperes kénytelen idejekorán, jóval az érdemleges tárgyalás előtt ügyvédet vallani, aki azután az érdemle'ges tárgyaláson nem mentheti magát azzal, hogy felétől az utolsó pillanatban kapta a megbízást és így a tárgyalásra elő nem készülhetett, sem azt elő nem készíthette, ami Németországban a hosszú tárgyalási időközök mellett is igen gyakori. Nelkülözhetővé teszi a mulasztási ítélettel, egyességgel, elismeréssel vagy elállással végződő, valamint a pergátló kifogás következtében megszüntetendő perekben az előkészítést, aminek következtében az eljárás olcsóbbá válik. Sőt egyszerű és sürgős ügyekben szintén el-