Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - A polgári perrendtartás elleni támadások

68 Dí FODOR ÁRMIN per bíróság előtti kihallgatásuk tetemes időveszteséggel járna ; ebben az esetben a fellebbezési bíróság kiküldött bíróra bízhatja a tanú kihallgatását vagy evégett a székhelyén levő elsőbíróságot is megkeresheti. A törvény tehát lehetőséget nyújt arra, hogy a bíróság mellőzze a közvetlenséget, ha az célszerűtlen volna. Kötelessége azonban a bíróságnak, hogy ügyeljen, a közvetlenségre, amikor annak mellőzésére nincs fontos ok. Az ellenkező felfogás nemcsak hűtlen volna a polgári perrendtartás egyik fontos alapelvéhez, de sértené az anyagi igazság érvényesítését és gyakran nem is járna időkíméléssel. A francia perrendtartási javaslat, amely a közvetlenséget be akarja hozni, a tapasztalatokra támaszkodva, következőkép indokolja azt : «A birák elmondhatják, hogy hány tárgyalási napot kellett feláldozni a közvetve kihallgatott számos tanú vallomásainak felolvasásaira, mily vitatkozásokat vonnak maguk után a felek kommentárjai a vallomásokhoz, hány óra vész el a vallomás értelmezésével.» Ami az elsőfokú bíráskodást illeti, a polgári perrendtartás megosztotta azt a járásbíróságok és törvényszékek között, mely utóbbiak mint társasbíróságok járnak el. A háború alatt a kivételes hatalom alapján kibocsátott kormányrendeletek olykép rendelkeztek, hogy a törvényszékek polgári ügyekben a bíráskodást előbb bizonyos korlátok között, később általában mint egyesbíróságok gyakorolják. Végül az 19215 : VIII. törvénycikk törvénybe iktatta, hogy a kir. törvényszék első fokban polgári peres és nem peres ügyekben, mint egyesbíróság jár el; ennek a rendelkezésnek azonban csak három évig adott hatályt. A törvényhozás tehát ezzel kifejezést adott annak az állásfoglalásának, hogy a törvényszéki egyesbíráskodást csak a kivételes helyzet következtében tartja megokoltnak és hogy három év elteltével a kir. törvényszéknek elsőfokban is tanácsban kell határozniok. A visszatérés a törvényszék társasbírósági ítélkezéséhez azonban megkívánja, hogy a járásbírósági hatáskör tekintetében visszatérjünk a perrendtartás álláspontjához. A polgári perrendtartásban a járásbírósági hatáskör tekintetében megállapított 2500 korona értékhatárt a jelenlegi huszonöt millió papírkorona értékhatár nem éri el. Ennek az értékhatárnak felemelését ma főkép a budapesti központi járásbíróság helyzete akadályozza. Ha azonban a törvényszék társasbírósági ítélkezésére visszatérünk, azokat a biztosítékokat, amelyeket a polgári perrendtartás a törvényszéki ügyeknek megadott, különösen a kétfokú fellebbviteli csakis kivételesen a legnagyobb ügyeknek adhatjuk meg. Már a polgári perrendtartás is a törvényszéki hatás-