Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Bírói szervezetünk állapota és reformkérdései. 1901-1925

BÍRÓI SZERVEZETÜNK ÁLLAPOTA ÉS REFORM KÉRDÉSEI. Ól igyekeztek továbbfejleszteni, a gyakonlatban nem érvényesült az kellőképpen és az albírói intézménynek s a törvényszék elsőfokú tanácsának megszűntével, érvényesülésének a lehetősége is megszűnt. Ebben az irányban a bíróképzés nagy fontosságára tekintettel, törvényhozási intézkedést javasolnak oly irányban, hogy a bírót a törvényszékhez kell kinevezni s ott eleinte a fellebbezési tanácsban kell foglalkoztatni; érdekes fordulata a gondolkozásnak az, hogy kötelező legyen a kezdőbírónak a fellebbezési tanácsban foglalkoztatása, holott az 1891 :XVII. tc. (37. §) megtiltotta — még pedig semmisség terhével — hogy kezdőbíró (albíró) a törvényszék fellebbezési tanácsában résztvehessen. Bírói szervezetünknek mindenkor egyik alapelve a bírói függetlenség, mind a kormányhatalomtól, mind egyesektől, hogy ítélkezésében minden befolyástól menten szolgálhassa az igazságot. Ezt a nagy elvet újabb törvényeink is igyekeznek megóvni; a kormányhatalomtól való függetlenség kívánalma vétette be az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló törvénybe (1924: IV. tc. 2. § a.) mell. A. I. 1. p.) azt a rendelkezést, hogy míg a közigazgatás egész területén rendelettel megtehet a kormány, az egyszerűsítés és a gazdaságosság érdekében — fennálló törvényektől is eltérve — bármely intézkedést, a kir. bíróságok és a kir. ügyészségek szervezetén és eljárásán csak külön törvény vagy külön törvényes felkatalmazás alapján kiadott rendelet változtathat. A bírói függetlenségnek a másik oldalról biztosítása végett került törvénybe (1920:VIII. tc. 20. §) az a tilalom, amely szerint tényleges szolgálatot teljesítő ítélőbíró vagy ügyész választott bíróságnak sem elnöke, sem tagja, sem jegyzője nem lehet. VI. A bírák illetményei tekintetében nagy eredmény a bírák és ügyészek státusáról szóló 1920: XX. tc. A kir. bíróságok szervezésekor az 1871: XXXII. t.-c. 8. §-a külön státusba sorozta a bíróságok személyzetét, az 1893: IV. törvénycikk azonban megszüntette a külön bírói státust és a bírói állásokat az állami tisztviselők általános fizetési osztályaiba sorozta. A külön státus visszaállítását nemcsak az érdekeltek, hanem a jogászi közvélemény is állandóan sürgette és midőn az igazságügyi bízottság (1920) a kormányjavaslatot elfogadásra ajánlotta, javaslatának indokolásában kijelentette a következőket: «a bírói és ügyészi tekintélyt akartuk még szembetűnőbben kiemelni, azt az emberfölötti, idegfeszítő és agytépő munkát akartuk némikép honorálni, s rá akartunk mutatni arra, hogy az a kar, amelyik a legnagyobb elméleti vizsgával felszerelten ítél milliók és mii-