Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Bírói szervezetünk állapota és reformkérdései. 1901-1925

óo Dl TÉRFY GYULA rom évi gyakorlat idejéből a paritás elvének megfelelően köte­lezően legalább egy évi bírósági és legalább egy évi ügyvédi gyakorlatot kívánt és csak a harmadik évet illetőleg bízta a jelöltek tetszésére azt, hogy ezt az évet az általuk választott életpályára tekintettel hol kívánják eltölteni. A törvénynek ez a helyes, a német és osztrák bírói szervezetben is meglévő ren­delkezésé nem vált be. Azok, akik a bíróságoknál csupán az egy évi köteles gyakorlat eltöltése végett jelentkeztek szolgá­lattételre, rendszerint nem végezték teljes ügybuzgalommal hiva­tali munkájukat, amelynek ellenértéke nem is volt számukra biztosítva, ily munkaerőknek megfelelő díjazását pedig az állam nem vállalhatta. Azok viszont, akik a bíróságtól a kötelező ügyvédi gyakorlat eltöltése végett egy évi időtartamra ügyvéd­jelöltként kerestek elhelyezést, sokszor nem tudtak ügyvédjelölti álláshoz jutni és nagy számuknál fogva az ügyvédjelöltek kere­seti viszonyait igen hátrányosan befolyásolhatták. Minthogy pedig a gyakorlati szakkörök majdnem egyértelműen azt a véleményt nyilvánították, hogy a kötelező gyakorlat visszaállítá­sából a gyakorla* teljességére származható előnnyel nincsenek arányban azok a hátrányok, melyek annak következtében be­állanak, a törvény (43. §) fenntartotta e kötelező gyakorlatnak a kivételes hatalom alapján már életbeléptetett megszüntetését és úgy rendelkezett, hogy a gyakorlatot folytató a négy évi gyakorlat idejéből legalább három évet tetszése szerint vagy rendes bíróságnál vagy ügyvédnél töltsön, a hátralékos egy évet pedig akár bíróságnál, ügyészségnél, akár ügyvédnél, közjegyző­nél, akár az igazságügyminiszteriumban, külön bíróságnál, a köz­igazgatási bíróságnál, pénzügyi vagy más közigazgatási hatóság­nál, gyári vállalatnál, pénzintézetnél töltheti. Itt kell megemlítenünk a törvénynek azt a rendelkezését. (1925 : VIII. tc. 45. §) amellyel a bírói s ügyvédi vizsga leté­telét megkönnyítette azzal, hogy — fenntartva a korábbi kivé­teles rendeletet — megengedte a vizsgának megosztva, két részletben letehetését. A bírák gyakorlati kiképzésének terén abbanmaradt az a fejlődés, amelyet az 1891. évi szervezeti reform kezdett az ítélő­táblai s kúriai tanácsjegyzői intézmény újjászervezésével és az ily szolgálatra berendelt kiváló bíráknak perekben való foglal­koztatásával és főképen azzal az irányzattal, hogy a bíró (albíró) a törvényszék tanácsában essék túl a kezdet nehézségein és a tanácsban megerősödve kerüljön az egyesbírónak több önálló­ságot kívánó munkakörébe. Habár azt az irányzatot későbbi törvényeink (1912: VII. tc. 3. §, ií)i2:LIV. tc. 86. §) is

Next

/
Thumbnails
Contents