Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Bírói szervezetünk állapota és reformkérdései. 1901-1925

BÍRÓI SZERVEZETÜNK ÁLLAPOTA ÉS REFORMKÉRDESEI. vákia törvényszéki egyesbíróságának értékhatára 4,240.000 K. Franciaországban a Justices de Paix, a békebírák 5 millió koronáig bíráskodnak, Olaszországban a Pretori 4,500.000 K-ig1 (a Tribunali, a törvényszékek mindig tanácsban határoznak), Romániában az egyesbíró értékhatára 16,6150.000 K; járásbíróságnál. Bűnvádi ügyekben a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló 1921 : XXIX. tc. hozta be a törvényszéki egyesbíráskodást kisebb jelentőségű tömegbűncselekményekre (testi sértés, lopás, sikkasztás, csalás enyhébb esetei s az ezek valamelyikére vonatkozó bűnpártolás). Ez ellen a bíráskodás ellen általában nem hangoztatnak olyan panaszokat, mint a polgári eljárásban, és a bűnvádi eljárás egyszerűsítéséről a nemzetgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat ezt az egyesbíráskodást jóval szélesebb körre kívánja kiterjeszteni. A% ítélőtábla belső s^erve^ete is megváltozott. Plósz Sándor 1902. évi perrendtartási javaslata (56. §) még az addigi állapotot, az ítélőtábla öttagú tanácsát kívánta fenntartani ; az indokolás szerint azért, mert van jogosultsága annak az aggodalomnak, hogy a tanácstagok létszámának leszállítása a bíróságok ítélkezését gyengíthetné. Erre az álláspontra helyezkedett az igazságügyi bizottság is, elvetvén a leszállításra irányuló indítványt, különösen azért, mert az ítélőtáblának mint fellebbezési bíróságnak ítélete ellen csak korlátolt fellebbvitelnek (felülvizsgálatnak) lévén helye, semmiesetre sem mutatkozik helyesnek a tanácstagok számának leszállításával az új eljárás sikerét esetleg kockáztatni. Az 1907. évi Günther-féle javaslat (55. §) szerint az ítélőtábla fellebbezési tanácsa az elnökön kívül két bíróból, felülvizsgálati tanácsa pedig az elnökön kívül négy bíróból alakul; ez maradt meg az 1910. évi Székely-féle javaslatban is. A képviselőház igazságügyi bizottsága azonban azt találta, hogy a tanácstagok számának korlátozása inkább a felülvizsgálati tanácsoknál van helyén, mint a fellebbezési tanácsoknál; az ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsai rendszerint kisebb értékű ügyekben és főleg csak jogkérdésekben határoznak, a jogkérdés helyes eldöntéséhez szükséges jogi tudás a kisebb számú tagoknál is feltételezhető. Ellenben a fellebbezési tanácsok nagy ügyekben rendszerint véglegesen határoznak a ténykérdés felől, amelynek helyes eldöntése, különösen a bizonyítékok szabad mérlegelésével, inkább megkívánja a bírák nagyobb számát és az élettapasztalatoknak ezzel járó nagyobb mennyiségét. A bizottság ezért Plósz Sándornak most indokolt indítványára megfordította a dolgot és a fellebbezési tanácsot alakította négy bíró-