Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Bírói szervezetünk állapota és reformkérdései. 1901-1925

BÍRÓI SZERVEZETÜNK ÁLLAPOTA ÉS REFORM KÉRDÉSEI. 51 A bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló 1891: XVII. tc. miniszteri indokolása akkorra jelezte a feladat megvalósításának időpontját, «ha a bíróságok külső szervezésének munkája befejezést nyer, ha a jelenlegi perrendeket a szóbeliségen és közvetlenségen alapuló bűnvádi és polgári eljárási törvények váltandják fel és jogrendszerünk a mai fejlődő állapotból kibontakozva, minden alkatelemében az állandóság jellegét ölti fel.» Az említett tervezet közzétételekor, 1916-ban úgy látszott, hogy ez az időpont már bekövetkezett és azt reméltük, hogy a háború befejeztével a bírói szervezeti kódex megalkotása lesz igazságügyi törvényhozásunk egyik első feladata. A reménység nem vált valóra. Ez a tervezet is abban a sorsban részesült, mint sok más törvényalkotási munkálat. A jognak majd mindegyik ágában nagy fáradsággal, gonddal készülnek kiváló munkálatok, némelyikük el is jut a törvényhozás elé terjesztésig, de a Törvénytárig nem, mert megvalósításuk nem időszerű, a viszonyok kényszerítő hatása miatt nem következhetik be. A szervezeti kódexről le kell mondanunk. Az egységes szerkezetnek pedig most még több az akadálya, mint előbb. A háború előtti utolsó évtizedben bírói szervezetünk és jogrendszerünk állandósultnak látszott; egy-két fontosabb részlettörvényt (1912:VII. tc, 1913: XXV. tc, 1913:011. tc.) kivéve alig keletkezett szervezeti jogszabály. A polgári perrendtartás a bíróságokat akkori állapotukban vette az eljárás alapjául, abból indulva ki, hogy a szóbeli eljárás a bíróságok meglévő szervezetével is aggály nélkül megvalósítható. A bíróságnak sem fokozatain sem belső szervezetükön nagyobb módosításokat nem tett, kivéve a külön kereskedelmi bírósági hatáskörnek és a kereskedelmi ülnöki intézménynek az elejtését. Utóbb azonban, kölönösen a háború alatt és a forradalmak után igen nagy számmal keletkeztek a bírósági szervezet állandó épületén apróbb változtatások, nagyrészt a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján rendeleti úton. A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1912: LX1II. tc; 6. §-a s az e törvénycikk későbbi kiegészítései (különösen az 1914: L. tc. 14. §, 1920. VI. tc), felhatalmazták a minisztériumot arra, hogy a magánjogi követelések érvényesítése tekintetében, továbbá a polgári peres és nem peres eljárás és általában a polgári igazságszolgáltatás tekintetében rendkívüli intézkedéseket tehet és evégből a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket is állapíthat meg. Az 1920:1. tc. 10. §-a pedig az 1919. évi augusztus hó 7. napja óta az alkotmányos jogrend és a jogbiztonság helyreállítása'végett alakult kormányok és tagjaik rendeletének