Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Bírói szervezetünk állapota és reformkérdései. 1901-1925

>2 D? TÉRFY GYULA érvényességét elismervén, felhatalmazta a minisztériumot arra isr hogy ezeket a rendeleteket szükséghez képest módosíthassa és kiegészíthesse. A minisztériumok bőven éltek is e felhatalmazásokkal, a rendeletek egész sora létesített — a pillanatnyi szükségletnek megfelelően, többször csak a muló hangulat nyomása alatt — külön bírói szervezeteket és tett egyéb szervezeti változtatásokat. Ezeknek nagy része nem volt állandó életű; egy részük az 1922: XVII. tc. 6. §-ának rendelkezéséhez képest vagy a polgári eljárás éz az igazságügyi szervezet rendelkezéseiről szóló 1925:VIII. törvénycikk következtében hatályát vesztette; amelyek pedig állandó életre tarthattak számot, azokat az 192^ : VIII. törvénycikk törvényes alapra helyezte és ezzel a kivételes hatalom szerepét az igazságügyi szervezet és eljárás terén általában megszüntette. Ha már most összevetjük birói szervezetünk mai állapotát az előbbivel, sok változtatást találunk ; találunk értékes javulást, több helyes újítást is, de találunk visszaesést is; egyes intézményeink visszafejlődtek, elsorvadtak, egyes újításaink nem váltak be. II. A bírói hatalom gyakorlásáról szóló alaptörvény, az 1869: IV. tc. elválasztván a bíráskodást a közigazgatástól, a bíróság hatásköre alól általános kivételt nem tett; a jogfejlődés azonban már régen áttörte ezt az elvet és mind több és több olyan ügyben ruházta fel a közigazgatási hatóságot a bíráskodás hatalmával, amely jogi természeténél fogva a bíróság elé tartozik; így pl. cselédbérügyekben, a kihágások nagy számában stb. Ez a jogfejlődés az utóbbi évtizedben folytatódott; a kivételes hatalmon alapuló rendeletek igen sok ügyet vontak el a rendes bíróság hatásköréből és ezeket a közigazgatási hatóság hatáskörébe utasították ; így pl. a tanácsköztársaság idejében köztulajdonba vett házak lakbéreinek és a kapcsolatos kérdéseknek a rendezését, a népköztársaság és a tanácsköztársaság idejében létrejött közszállítási és közmunkaszerződések alapján támasztható követelések érvényesítését stb. Másfelől azonban újabb fejlemény az, hogy közigazgatási feladatok megoldására bíróságot szerveztek, pl. a Földbirtokrendező Bíróságot, vagy bírákat alkalmaztak, pl. a lakáshivatalnál és az árvizsgáló bizottságnál stb. Bármily megtisztelő is a bíróságra az, hogy a megnyugtató eljárás biztosítékait közigazgatási feladatok terén is a bíróságban keresték, mégis kérdés, helyes volt-e a bírákat hivatásuk gyakorlásától elvonva, előttük idegen, sokszor közmegnyugvásra meg sem oldható feladatokkal terhelni, ami nem-