Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - A valóság bizonyításának korlátozása

A VALÓSÁG BIZONYÍTÁSA IDŐBELI KORLÁTOZÁSA. 45 heltnek a B. T. 541. § 3. bekezdése alapján tett nyilatkozata után terjesztetett elő. A Curiának 1925. évi december hó 4-én B. I. 4911/922. sz. a. kelt jogegységi határozata azonban megdönti ezt a gyakorlatot, amennyiben azt mondja ki, hogy ha terhelt a járásbírósági tárgyaláson jelen van s érdemi védekezést terjeszt elő, és védő a védekezés előterjesztése után tesz a valóság bizonyítása iránt indítványt: ez az indítvány ^elkésettnek nem tekinthető. Ehhez a döntéshez azonban szó fér. Igaz, a törvény rendelkezése szerint védő is előterjesztheti a valóság bizonyítási indítványt, ha a B. T. 541. § 3. bekezdése szerinti nyilatkozatot védő teszi meg. De ez mely esetben fordul elő? Akkor, ha terhelt nincsen jelen, s a járásbírósági tárgyalás terhelt távollétében tartatik meg. (B. T. 540. § 2. bekezdés.) Vagy ha terhelt a vádra nem nyilatkozik, s helyette védő nyilatkozik a vádra. (B. P. 1 34. §). Ez esetekben terhelt helyett védője tesz a vádra nézve érdemleges előterjesztést, s így a valóság bizonyítása iránti indítványt is védő teszi meg. Az indítvány előterjesztésének időpontját azonban ez ki nem tólja. Ebből a szempontból tehát teljesen közömbös, hogy terhelt avagy védője terjeszti-e elő az indítványt. A valóság bizonyítása iránti indítvány előterjesztésére nyitva levő határidő alatt terjesztendők elő a bizonyítékok is. Amenynyiben tehát az indítvány kellő időben terjesztetik ugyan elő, de a határidő lejárta után terjesztetnek elő a bizonyítékok: úgy a bizonyításfelvételnek helye nincsen. Ha pedig a bizonyítékok egy része törvényes határidőn belül terjesztetett elő, egy része később: úgy csak az előbb említett bizonyítékok vehetők figyelembe ; az elkésetten előterjesztett bizonyítékok nem, hacsak ezek tekintetében nem forog fenn a S. T. 54. § 2. bekezdésében megjelölt valamelyik kivételes eset. A S. T. $3. és 54. §-aiban foglalt rendelkezés azonban csakis a valóság bizonyítása iránti indítványra s az idevonatkozó bizonyítékokra vonatkozik. A S. T. 44. §-ának esete tehát nem tartozik ide. Amennyiben e törvényszakasz alkalmazása végett annak bizonyítása céloztatik, hogy a közlés hiv. szellemben történt, az idevonatkozó indítvány a S. T. $3. és 54. §-a szerinti korlátozásnak alávetve nincsen, s így az az indítvány a bűnper későbbi szakában is előterjeszthető.