Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Az egyszerűsített semmisségi panasz

46 Dl LENGYEL AURÉL AZ EGYSZERŰSÍTETT SEMMISSÉGI PANASZ. írta: Dr. LENGYEI, AURÉL A sommás eljárási törvény (S. E.^ — a korabeli doktrínának megfelelően — tudvalevőleg olykép oldotta meg a hatálya alá eső polgári perekben a legfelsőfokú bíróság ítélkezési jogkörére vonatkozó alapvető igazságszolgáltatás-technikai problémát, hogy a tények tekintetében — kivéve, ha azok megállapítása jogszabály helytelen alkalmazásával vagy mellőzésével történt — hozzákötötte a legfelső bíróságot az alsófokú bíróság megállapításához, magát a felülvizsgálatot pedig a jogkérdésre szorította. Mézes hónapjait élte ez a rendszer, mikor a Bp. perorvoslatí fejezetének utolsó szövege készült a törvényszerkesztés műhelyében. A Bp. kodifikátorai a ténykérdés-jogkérdés szembeállításának tanát a maga teljes merevségében belevitték a büntető ítélkezésnek sok tekintetben más igényeket támasztó rendjébe és az ú. n. Csemegi-javaslat e tárgyú rendelkezéseinek félretételével szervezték meg a Bp. semmisségi panaszát olykép, hogy a legfelső bíróság — kivéve, ha a ténymegállapítás semmisnek minősülő módon keletkezett — az alsófokú bíróság által valódul elfogadott tények alapján határoz és tiszte a tények jogi ériékelésére korlátozódik. Az élet nem respektálta a maga egészében ezt az unifikációt. Amint megtörtént, hogy két országban ugyanabban a joganyagban, ugyanazon szövegű törvény alkalmazásában, más-más dolus-gyakorlat alakult ki, vagy hogy két ország legfelső bírósága egyazon fajú bűncselekmény tényálladéki elemekép felvett egyazonos kifejezés értelmezésében össze nem hangzó eredményre jutott: tanúi lehettünk annak, hogy a tény és jog egymás közötti határát polgári és büntető ítélkezésünk nem egybevágóan vonta meg és hogy e határok — talán éppen azért mert nem természetesek — nélkülözik azt a szilárdságot, amely a psychomechanikus úton elért megállapítást a logikai művelettől elvileg megkülönbözteti. Nem azokra a bizonytalanságokra és ingadozásokra gondolok itt, amelyek időről-időre részletkérdésekben akár a polgári, akár a büntető ítélkezés területén belül voltak észlelhetők. Szemem előtt az a határozott irányú fejlődési vonal lebeg, amelyet a polgári gyakorlatban az ítélkezési hatalom kis^élesbí-tésére való törekvés jellemez, úgyhogy akkor, amikor a Pp. kifejezetten mélyítő célzattal a felülvizsgálat medrét újból körülírta, a reformot több és pedig igen hivatott oldalról olykép ítélték meg, hogy csak nyíltabb a törvényszó a Pp.-ben, mint a S. E.-ben, de maga az új felülvizsgálat nem különbözik a