Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - A jog ethizálása - vagy pedig a természetjog felé?

A JOG ETHÍZÁLÁSA VAGY PEDIG TERMÉSZETJOG FELÉ? 41 amelyeket a háború idézett elő, — melyekre soha nem számított — s ilyen módon magának olyan előnyöket igényel, melyeket a szerződéskötéskor semmikép nem várhatott és ha másik félre olyan károkat hárít át, melyeket ez szintén sehogysem láthatott előre. Ha tehát a gazdasági viszonyoknak előre nem láthatott felborulása folytán a kölcsönös szolgáltatások az értékek olyan kedvezőtlen, fonák viszonyát idéznék elő, amely viszonyra a szerződés kötésekor létezett viszonyok között számítani nem lehetett, úgy az a fél, amelyik a jelzett értékviszonyból kárt szenvedne, nem tartozik a szerződést betartani, még pedig akkor sem, ha a másik fél kész volna is az értékviszonyt kiegyenlíteni ; . .» íme két irányzat, amely a jog mai szükségletét legalább is külsőleg szétváló utakon kívánja kielégíteni. A magyar: a jog ethizálásával, a másik: a természetjog felhívásával, mindakettő azonban a tételesjog körén kívül eső erkölcsi, illetve szellemi tényező segélyével. A magyar annak a belátásán alapul, hogy a tények mögött nemcsak a jogszabályok, mint közvetlenül szabályozó hatalmi tényezők, hanem az erkölcsi törvény absolutuma, ez a mindent átfogó egyetemes parancs is rejtőzik és majd mint segítő, majd mint őriző, védő, majd mint megtorló erő érvényesül. A másik irány a természetjogra hivatkozik, mint az általános emberi lelkiismeretnek a parancsára, de nem érinti, nyitva hagyja azt, hogy a lelkiismeret is csak az erkölcsi absolutumnak a visszhangja. A kettő közül melyik a helyesebb, melyik a biztosabb s így fensőségesebb, melyik a termékenyítőbb, előttem, akinek a magyar orientációban némi részem van, nem kétséges. Mégis szükségesnek tartottam a másik irányt is megismertetni s felvetni az ezen sorokat megelőző kérdést. Az én gondolatom szerint u. i. ez a kérdés nem meddő és nem felesleges. A dolgok u. i. önmagukban is értékesek lehetnek, hatásuk, működésük eredménye, áldásosságuk mégis attól az atmoszférától és ennek megtermékenyítő erejétől függ, amelyben érvényesülnek és hatni, gyümölcsözni hivatvák. Így a jog is. Mint társadalomfenntartó tényező, mint társadalmat alakító erő lehet a jognak felbecsülhetlen jelentősége, mégis a hatása, áldásossága attól a lelki légkörtől függ, amely körülveszi s amely élteti, lendíti azokat, akik az ő megvalósítására vannak hivatva. A jog értékességét ezek teszik hatékonnyá és termékennyé. Ezek lehetnek kontárok, mesterek, de művészek is — a szerint, amint és aminő lelket öntenek a jog holt anyagába, — amint és aminő eszmények mozgatják, irányítják és lelkesítik őket. Ettől a meggyőződéstől áthatva, azért tartom fontosnak úgy a felvetett kér-