Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - Külföldi társaságok arányszáma

JOGGYAKORLAT. 55J ennek utolsó bekezdésében meghatározott és két évig terjedhető fogházzal büntetendő vétségnél. A JOI. £ 2. tétele alá eső vétséggel való anyagi halmazat tehát meg nem állapítható. 1926 június 8. B. II. 1722 926. Közli: A. Külföldi jogesetek. Németország. Lemondás a valorizációról. A Reichsgericht egyik újabb határozata kimondotta, hogy a követelés .felértékeléséről való lemondáshoz a hitelezőnek kifejezett nyilatkozata vagy minden kétséget kizáró határozott magatartása szükséges ; a lemondásra abból a puszta tényből, hogy a hitelező a valorizációt nem követelte az»első lehető alkalommal, következtetni nem lehet. (Deutsche Júristen-Zeitung 1926. november 15. szám) Ez a határozat élénken visszatükrözteti azt a nálunk is érvényesülő felfogást, méhnek értelmében a valorizációs igényekről való lemondás nem olynemü rendelkező cselekmény, melynek joghatásai matematikai pontossággal, a jogügyletek feltétlenül beálló jogkövetkezményeinek a módjára létesülnek, hanem oly magatartás, melynek a jogi helyzetet módosító ereje nagy mértékben függ a felek érdekhelyzetétől. Ha az adós a hitelező viselkedése alapján a maga érdekpozicióját megváltoztatta (mint ez a már megindult vagy le is zajlott pénzromlási folyamat esetén feltehető), a bírói gyakorlat a hitelező merő passzivitását is (pl. a perléssel való késlekedést lemondásnak magyarázza. Viszont ahol ily érdekállás-változás kevéssé valószínű (mint a valorizációról való előzetes lemondás esetén1), ott még a szerződéses lemondást is hatálytalannak tekinti a gyakorlat. (L. éppen az e folyóirat idei szeptemberi számában — 402. old. — közölt esetet). A fenti döntés az érdekváltozás ismérvét a lemondó nyilatkozat kifejezettségében találja. Visszatartási jog az adós vagyoni viszonyainak megromlása folytán. Felperes 1925 júliusában 60,000 jutazsákot adott el az alperesnek, három havi elíbgadványra. A mennyiség egy részét leszállította s mivel időközben az adós viszonyai annyira rosszabbodtak, hogy vételárkövetelését veszélyeztetve látta, követelte a hátralékos mennyiségnek készpénzfizetés vagy biztosítéknyújtás ellenében való átvételét. A végső fokon dcntő hansai Oberlandesgericht kimondotta, hogy a felperest csupán az a jog illeti meg, hogy az általa eredetileg előre teljesítendő szogáltatást egyidejű (kézen-közön való) szolgáltatássá változtassa át, azaz a még le nem szállított árút az ellenszolgáltatás teljesítéséig vagy a biztosíték nyújtásáig visszatartsa, de nem követelhet a vevőtől időelőtti teljesítést. A törvénynek az a rendelkezése, mely az adós vagyoni helyzetének rosszabbodása esetén a hitelezőnek visszatartási jogot enged, a szerződés eredeti tartalmának merőben tényleges viszonyok alapján való megváltoztatását jelenti s mint ilyen, a lehető legszorosabban értelmezendő. A törvényhozó nem is akarhatott messzebb menni a visszatartási jog megadásánál, ami kitűnik a következőkből: Aki hitelre vásárol, arról kétség esetében fel kell tenni, hogy ezt fontos gazdasági okokból teszi; szabály szerint a kereskedő szándéka ilyenkor az, hogy a vételárat a továbbeladáskor befolyó összegből fizeti ki. Ha már most nehéz vagyoni körülmények közé jut s ennek az a következménye, hogy az árúhoz nem juthat hozzá, ez már magában véve jelentősen megnehezíti helyzetét. Ha azonban pozitive, arra volna kényszeríthető, hogy a felajánlott árút készpénzben megfizesse vagy biztosítékot adjon, ez oly továbbmenő súlyosbí-