Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - A jog ethizálása - vagy pedig a természetjog felé?

Dí STAUD LAJOS szemben a felebbezési bíróság által, felhozott azok az érvek, mintha a jelzett joggyakorlat folytan a szerzett jogok és a jogforgalom biztonsága veszélyeztetve volnának és zavarok állnának be, ha a háború előtt kötött minden szerződésnél volna a nevezett clausula alkalmazható — nem tarthatók fenn és a zavartól sem kell tartani. Elsősorban különbséget kell tenni a teljesedésbe ment és a még teljesedésbe nem ment szerződések között. A teljesedésbe ment szerződésekre a clausula nem vonatkozik, mert a fél éppen a teljesítés iránt támasztott igénnyel szemben védekezik vele; a fél arra hivatkozik, hogy teljesíteni nem tartozik, ebből pedig a jogbiztonságra kár neui származhatik. Van u. i. még egész sora a kifogásoknak és a védekezéseknek, amelyek ugyanazt a célt szolgálják; s ezeknek jogosultságát megtagadni lehetetlen. Éppen abban áll a jogfejlődés, hogy a jog mindig finomabb megkülönböztetéseket tesz és hogy minél modernebb, annál több kifogást enged meg a régi joggal szemben. És ahol maga a törvény nincs modernizálva, ott legalább a törvényértelmezés modernizálja magát s ezt teszi a tudomány is. Ez az eset forog fenn a szóban forgó clausulánál is, amely főleg a háború utolsó éveiben nyert jelentőséget. Egyébként ismer a jog egész sor esetet, amelyekben a már teljesített szerződések is hasonló okokból, mint a clausulánál, jelesül az előfeltevés be nem következése miatt, helyeztetnek hatályon kívül a nélkül, hogy a jogforgalom bizonytalanságáról beszélhetnénk. A félen túli sérelem kifogása pl. éppen azon alapul, hogy a fél az ellenszolgáltatás feltételezett értékében csalódott s ezért a szerződés felbontását és szolgáltatásának visszaadását kívánja. Ide tartozik a kondikcióknak egész sora, főleg pedig a condictio causa data, causa non secuta. De még ha helyt is foghatna a jogbiztonság veszélyeztetésének az aggodalma, ez még nem volna döntő; — mert a magasabb igazságosságnak a követelménye az, hogy a viszonyoknak a háború által előidézett megváltozására tekintettel legyünk; mert minden jognak emberileg humánusnak kell lenni és az emberi érzésnek kell, hogy minden jog megfeleljen és nem szabad, hogy a joghoz vezessen, ahova a jogi schemák vezetnek akkor, ha azokat a gyakorlatban végső következményeikben alkalmazzuk. Szóval kell, hogy a po^itívjog lényegében összhangodon a természetjoggal, amelyre maga a törvény (§ 7. ABGB.), mint menedékére a szükség esetében és mint a jog forrására utal; a természetjogra, amely semmi más, mint az általános emberi lelkiismeretnek a parancsa. Ezzel azonban nem hangzanék össze, ha az egyik fél a saját előnyére és a másik fél megkárosítására felhasználna olyan körülményeket,