Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - A jog ethizálása - vagy pedig a természetjog felé?

A JOG ETH1ZÁLÁSA VAGY PEDIG TERMÉSZETJOG FELÉ ? 3 O. tünteti fel, és a Kúria V. p. tanácsának 5823/1923. sz. a. hozott, tisztán az osztó igazság erkölcsi elvéből levezetett határozatát* olyanul minősítette, «amely előtt minden becsületes jogász meghajolhat)). Ugylátszik, mintha ez a kor is igazolni kívánná, új és friss életre keltené a római igazságokat «Jus est ars aequi et boni» (Dig. 1. 1. 1. p.) «ld, quod semper asquum et bonum est, ius dicitur». (Paulus Dig. 1. 1. 11.)! Mint hogyha a jog soha sem vált volna ki az erkölcsből, az ő szülőanyjából, úgy tűnik fel megújult fényében az a tanítás, hogy a jogtudomány «jűsti ac injusti scientia». így vált tehát a jog ethizálásának a követelménye szükséggondolattá és szükségérzetté! Mert hiszen mi más az aequum és a bonum, a bona fides (Treue und Glauben, hűség és bizalom), mint a legtisztább erkölcs? Nem szólam tehát, hanem a gazdasági élet tátongó mélységeinek partjáról elhangzó igazság az, hogy a jognak nincsen más alapja, nincsen más szankciója és biztosítéka, mint az erkölcs, amellyel összhangoznia kell, mert különben romlást idéz fel. Lehet tehát még olyan büszke is önmagára, alkotásaira, be kell a jogtudománynak vallani, hogy megtermékenyülésre, kiegészülésre szorúl s ezt csak az etikumban találja meg. Csak így szolgálhatja eredményesen a nagy célt: az igazságot. Ha pedig áll az, hogy az erkölcsöt megbosszulatlanul megsérteni nem lehet, úgy a jogban — semmi közvetlen, semmi látszatos előnyért nem szabad elkövetni olyat, ami az erkölcsbe ütközik. Mert egy igazság sem állhat ellentétben a másikkal: tehát a jogi igazság sem az erkölcsivel. A nemezis utóifogja érni azt a jogot, amely elszakadt az ő gyökerétől : az erkölcsi igazságtól. Ez ellen semmiféle mentségnek nincs helye. Fiat justitia, ut ne pereat mundus! II. Amíg nálunk a jogalkalmazás a fenntebb említett mederben folyik, addig — ugyanazon szükségérzetből a közel szomszédságunkban osztr. magánjogi területen a megszorult, vagy inkább a sarokba szorított jog a természetjog irányában keres menekülést. Ezt a következő ítéletből állapítjuk meg (1. Ostrecht I. k. 16—17. «A fellebbezési bíróság szerint az ú. n. Clausula rebus sic stantibusnak csak az előszerződéseknél van helye, a panaszttevő azonban azt vitatja, hogy ez a clausula a befejezett, véglegesen megkötött szerződéseknél is helyet foghat. Ebben a panaszttevőnek igaza van. Ez felel meg az újkor nézeteinek és már évek óta fennálló judikaturának is. Ezen joggyakorlattal * L. a Magyar Magánjog Tára V. k. 60—72. 1.