Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - A vegyes döntőbíróságok ítélkezése katonailag megszállott területeken okozott háborús károk kérdésében

Dr KRÁHL VILMOS szövegét és azt a fentebb közölt ítéletekből már ismert kettős értelmezési alternatívát vizsgálja, hogy a «sur le territoire allemand» (német területen) kitétel a «dommages ou préjudices* (károk és hátrányok) szavakkal, vagy az «y compris les sociétés ou associations» (ideértve a társaságokat vagy társulatokat) szavakkal hozandó-e értelmi összefüggésbe ? Minthogy az értelmezés nem függhet azon a tényen, hogy a francia szövegben hiányzik egy vessző — mondja az ítéletet; — minthogy továbbá a szöveg grammatikai összhangzata mindkét értelmezési lehetőséget egyaránt megengedi : ennélfogva a grammatikai értelmezést egészen ki kell kapcsolni és a logikai tartalmat kell keresni. A kérdés az lesz : lehet e logikailag elfogadható jogtartalomhoz jutni, hogyha a második alternatívát (a társaságoktársulatok szavakkal való értelmi kapcsolatot) fogadjuk el ? Első pillanatra úgylátszik, hogy : igen ; mert a háború kitöréséig általános elv volt, hogy a társasági székhely területi fekvése minősíti a társaság honosságát, Ámde ez az értelmezés nemcsakhogy nem bővítené ki az antanthonosok jogait, de sőt megszükítené, mert ebből az következnék a contrarió, hogy az antanthonosokat csakis olyan társaságbeli érdekeltségeikben szenvedett károk miatt illeti kártérítés, amely társaságok német területen vannak,, ellenben nem illetné kártérítés olyan társaságok javaiban — jogaiban érdekeiben szenvedett káraiért, amely társaságok antantterületen vagy semleges területen vannak és amelyekben az antanthonosok érdekelve vannak. Ilyen megszorító szándék azonban hihetetlennek látszik a Bsz. szerkesztőinek tollából, akiknek célja éppen ellenkezőleg az volt, hogy az antanthonosok kártérítési igényeit minél messzebbmenőleg előmozdítsák. Másrészről azonban a vitás szövegnek belga oldalról imputált értelmezése, amely a társaságokat magukkal az antanthonos állampolgárokkal akarja ugyanegy színvonalra helyezni: szintén elfogadhatatlannak látszik. Megfoghatlan volna ugyanis — mondja tovább az ítélet — hogy abban az esetben, hogyha a Bsz. szerkesztőinek ez lett volna a szándéka, hogy akkor miért nem egyesítették a mindkettőjükre vonatkozó rendelkezést ugyanúgy amint ezt a függelék 12. §-ban tették. Ilyen értelmezés mellett az következnék továbbá, hogy a német társaságnak magának is ugyazon kárigényeket juttatna a Bsz. a német állam ellen, mint amely kárigényeket a német társaságokban érdekelt antanthonosoknak juttat és így lehetővé tenné, hogy valamely - esetleg egészen csekély — antantérdekeltség esetében a német részvénytöbbség javára jussanak olyan kárigények a német állammal szemben, amely előnyöket a Bsz. csak az antanthonosok javára akart biztosítani. Egymagában az, hogy a Bsz. az antanttársaságokat — holott jogi személyek — azonos színvonalakra helyezi a javak-jogok-érdekekkel, nem szabad, hogy megzavarjon az értelmezésben, mert ugyanezen szabatossághiány a kifejezésben, előfordul a IV. cím ut. függelék 4. §-ában is. Egészben véve a Bsz. szerzői ezen cikkely szerkesztésénél a következő vezetőgondolatot tartották szemelőtt: az antanthonosokat kártérítési igény