Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 10. szám - A vegyes döntőbíróságok ítélkezése katonailag megszállott területeken okozott háborús károk kérdésében
A VEGYES DÖNTŐBÍRÓSÁGOK ÍTÉLKEZÉSE STB. illesse a német állam ellen nemcsak akkor, hogyha valamely háborús intézkedés által valamely társaságban-társulatban bírt javaik-jogaik-érdekeik sértettek meg, — például azáltal, hogy a tulajdonukban levő társasági részvények lefoglaltattak, — hanem akkor is, hogyha egy ilyen társaságnak, amelyben az antanthonos érdekelve van, valamely társasági vagyontárgya érintetett a német háborús intézkedés által_és ez a kártérítési jog megillesse őt. lettlégyen a társaság, német vagy semleges, vagy Németországgal szövetségben álló állam honosa, mert mindezen esetekben a társaságot-társulatot magát, — minthogy nem antanthonosságú — a saját jogi személyiségében nem illeti kártérítési kereshetőség a német állam ellen. Ez a kitétel «y compris les sociétés ou associations dans lesquelles ils étaient intéressés» (ideértve a társaságokat vagy társulatokat, amelyekben érdekelve voltak) stereotyp kifejezés a Bsz-ben, amelyet a Bsz. szerzői beiktattak ezen a helyen is, nem gondolva azzal, hogy általa minő kétértelműségeket idéznek elő. Itt azután rátér az indokolás arra, hogy ugyanezen stereotyp kifejezés a Bsz-ben minő más helyeken is alkalmazva van - különösen a függelék 4. i;-ában — és kimutatja, hogy ezen a helyeken is mindig mint a javakjogok-érdekek értelmi appendixe fordul elő ez a kitétel és hogy a többi helyeken is a területi elkülönböztetés a javak-jogok-érdekekre és nem a társaságok székhelyére vonatkozik. Tüzetes elemzés tárgyává teszi azután a IV. cím ut. függelék 1. § 2. bekezdését. Az ebben foglalt rendelkezés kimondja a megszállott területen foganatosított háborús rendszabályok semmiségét. Belga részen ebből kettős konklusiót kívánnak levonni: először azt az értelmezést, hogy sin integrum restitutió»-nak van helye; másodszor azt, hogy ez az igény a versaillesi szerződés 304. b) 1 (trianoni 239. b) 1) alapján a Vdbsg elé tartozik. A Vdbsg ezek egyikét sem fogadja el. A függ. 1. § 2. bek. rendelkezésének indoka az — mondja az ítélet, — hogy az 1. $ 1. bek. validálja a hadviselő felek által a háborús törvényhozás alapján foganatosított intézkedéseket; ámde a Bsz. szerzői ezen általános validáció alól ki akarták vonni azokat a rekviziciókat, amelyeket a központi hatalmak az általuk megszállva tartott területeken foganatosítottak, azonban nem azért, hogy ezzel talán a sértetteknek a 297. é^-vel egyenlő kártérítési jogot biztosítsanak, hanem azért, mert ezen jogfenntartás nélkül — az általános validacios klausula alapján — a német állam maga emelhetett volna kifogást az ellen, hogy a Bsz. egyéb restituciós rendelkezései (versaillesi szerződés 238.; trianoni 168.) ellene alkalmazhatók legyenek. A függ. 1. § 2. rendelkezése tehát nem egyéb, mint egy jogfenntartás az antanthatalmak javára a németek által megszállott területen foganatosított rekviziciók körül a német állammal szemben, azonban anélkül, hogy ennek a jóhiszemű szerzővel szemben olyatén jogi következményei lennének,-mint amelyek a Codecivil 1240., illetve 2279. cikkei alapján érvényesíthetők lehetnének. Ezek a meggondolások azonban távol feküsznek a hatásköri kérdéstől, mert a
