Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 10. szám - A vegyes döntőbíróságok ítélkezése katonailag megszállott területeken okozott háborús károk kérdésében
A VEGYES DÖNTŐBÍRÓSÁGOK ÍTÉLKEZÉSE STB. 533 ismertetést nyert.) Az ítélet azt a jogi fikciót teszi magáévá, hogy a rekvizíció nem megszállott területen történt, hanem ott csakis a biztosítási intézkedések történtek, míg a rekvizíció maga német területen történt, mert a lefoglalt árú német területre transferáltatott és itt történt a tulajdon kisajátítása a Kriegs-Rohstoff-Abteilung technikai szervei által, annál is inkább, mert az árú felbecsülése csak a Brémába való transferáltatás után történt. Itt azután áttér a Vdbsg és a Jóvátételi Bizottság közötti viszonyra és azt akarja kimutatni, hogy a VIII. rész és a X. rész által a legyőzött államokra hárított terhek között a kumulálás veszélye ki van zárva, mert a Jóvátételi Bizottság pénzügyi osztálya a francia Office igazgatójához 1924 január 4-iki kelettel intézett átirat azt a nyilatkozatot tartalmazza, hogy minden olyan esetben, amikor valamely Vdbsg által hozott ítélet által az a veszély adódhatnék, hogy a megítélt kártérítés és a Bsz. VIII. része alapján igényelt jóvátétel kumuláltathatnék : a Jóvátételi Bizottság a kumulációnak akképpen fogja elejét venni, hogy a marasztalási összeggel egyenlő magasságú összeget Németország jóvátételi számlája javára fog írni. Minthogy pedig •— mondja az ítélet — a Vdbsg megteszi az intézkedéseket arra, hogy az idevonatkozó Vdbsgi ítéletek a Jóvátételi Bizottsággal közöltessenek ; ennélfogva a kumuláció veszélye el van hárítva. Ezen okfejtés alapján marasztalta a Német államot. Tárgyilagosan lehet állítani, hogy ez az okfejtés nem meggyőző erejű. Ennek az álláspontnak cáfolata ellenállhatatlanul meggyőző erővel foglaltatik a belga-német Vdbsgnak a Zurstrassen c/a Német állam ügyben hozott, 1924 máj. 22. keletű elutasító ítéletében (Recueil: IV- 326). A perbeli tényállás röviden a következő: Felperes — belga közkereseti társaság —: keresetet indított a tulajdonát képező és a megszálló német katonai parancsnokság által Lodzban 1915. évben lefoglalt, nyugtatványozott -és innen Hamburgba továbbított gyapjúárú rekviziciója folytán szenvedett kár miatt. Alperes hatásköri kifogást emelt azon alapon, mert a szóbanforgó háborús intézkedés nem német területen, hanem megszállott területen foganatosíttatott. Az ítélet megállapítja a következő tényállást: Lodz német katonai kormányzójának 1914 dec. 14-iki rendelete alapján, a német katonai hatóság 1915 augusztusban lefoglalta a felperes tulajdonában levő gyapjúárút és innen Hamburgba továbbította. Ez a lefoglalás — mondja az ítélet — ellenkezik a hágai konvenciókkal, mert nem a megszálló katonai csapatok szükségleti céljára szolgált. Mindazonáltal a lefoglalt dolog birtokára birtokváltoztatólag hatott. A német hatóságok nyomoztak a tulajdonos után és mikor azt megállapították, részére elismervényt állítottak ki, a megállapított becsár szerint. Az ítélet mellőzi annak a merőben akadémikus kérdésnek a vizsgálatát, hogy nem történt-e a rekvizició két külön jogterületen, folytatólagos cselekmények által ? Elemzés tárgyává teszi azonban azt a kérdést, hogy van-e hatásköre a Vdbsgnak a megszállott területen foganatosított intézkedések körül ? Itt exegezis alá vonja a 297. c)
