Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - Ügyletkötési gondosság

5io Dr ALMÁSI ANTAL A javaslat IV. részében vannak . az életbeléptéid, átmeneti és vegyes rendelkezések. Ezekkel nem foglalkozom, mert az igen messzire vezetne, habár érdemes lenne erre is kitérni, mert a 13. §-ban statuált visszaható erő egyfelül és másfélül az ezt teljesen nullifikáló szabad felmondhatása minden szerződésnek, amely a törvény hatálybalépésekor még fennáll, igen nagy aggályt keltő rendelkezések, amelyek alig lesznek fentarthatók. Ezért még csak annyit jegyzek meg, hogy a javaslat a fent említetteken kívül szerkezet tekintetében is gondos revízió alá lesz veendő és simításnak alávetendő. így pl. a biztosítottat a javaslat hol «szerződő félnek» (a biztosító nem szerződő fél?) hol csak «félnek» (6. § 2. bek.), hol szerződő félnek nevezi ugyan, de az utóbbi szó után zárjelben odateszi a «biztosított)) szót (8. §) stb. Ez a nagy variáció ezúttal nem delectat. A javaslat és indokolásának egész stilizálása nem mondható kifogástalannak. Kevesebb szóval többet lehetett volna mondani és azt is sokkal precízebben (pl. 4. § 3. bek. szerint a biztosító «kötelezettségét teljesíteni köteles*; az 5. § félannyi szóval jobban fejezhetné ki azt, amit mondani akar stb.) De mind ez kisebbrendű hiba, amelyen könnyen lehet — és kell is — segíteni. Habár nagyon kívánatos lett volna a javaslat keretébe még több a fizetés késedelmével szorosan összefüggő kérdéseket bevonni (fizetési hely, fizetési idő, illetve késedelem kezdete posta utján való pénzküldés esetén stb.) örvendünk annak is, hogy végrevalahára legalább ennyi kerül az elhanyagolt biztosítási jogunkból a törvényhozás elé és ezért a javaslat — megfelelő módosítások után — mint haladást jelentő lépés üdvözlendő. ÜGYLETKÖTÉSI GONDOSSÁG írta: Dr. ALMÁSI ANTAL. 1. A háború utáni magánjogunkban szakadatlanul oly alaphang üti meg füleinket, amelyet annakelőtte hiába keresünk benne. Gazdasági lehetetlenülés és érdekmúlás, pénzkötelmek felértékelése és tulajdonközösség természetbeli felosztásának megtagadása, a hitelező kárenyhítési kötelezettsége és szerződési rendelkezések utólagos bírói módosítása mind csak annak a gondolatnak jogi intézményekben történő kivésése, hogy adós és hitelező lehetnek ugyan ellenérdekűek, de jogi szempontból sem nem ellenségek, sem nem előkelő idegenek, sőt még nem is lehetnek egymással szemben merőben közönyös nemtörődömséggel eltelt semlegesek sem.