Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - Törvényjavaslat a biztosítási díj késedelmes fizetésével kapcsolatos egyes kérdésekről

TÖRVÉNYJAVASLAT A BIZTOSÍTÁSI KÉRDÉSEKRŐL' > 09 amelynek megfizetésére a biztosított az esedékesség után magát kötelezte — lehet per útján behajtani. A későbbi díjakat a biztosító nem követelheti, hanem csak szerződési bírságot, ha azt kikötötte arra az esetre, hogy a biztosított a szerződést felmondás nélkül megszüntette, aki különben a 10. § értelmében a szerződést bármikor felmondhatja. E szerint a javaslat lényegileg fentartja az életbiztosításnál a jelenlegi jogot, azaz a biztosított a szerződést bármikor megszűntetheti. Ezt az álláspontot a javaslat azzal indokolja főkép, hogy a biztosított fél, akinek életfentartási, családi viszonyai stb. megváltozhatnak, nem kötelezhető arra, hogy az esetleg egész élete tartamára szóló szerződést fentartsa stb. Ez helyes, csak az abból vont következtetés, illetőleg ennek szabályozása nem helyes. Ugyanis, ha a biztosított félnek meg van a\ első biztosítási időszak után a bármikor érvényesíthető felmondási joga — amint ezt a 10. § a német törvény 165. § és az osztrák törv. 137. § nyomán helyesen megállapítja — akkor a biztosított érdeke minden vonatkozásban meg van védve és nézetem szerint a javaslat ily értelemben módosítandó lenne. Vagyis a kimondandó jogszabály az lenne, hogy az első időszakra vonatkozólag állanak a fent már ismertetett 4. § rendelkezései (t. i. késedelem esetén a biztosító részéről elállás vagy perlés) a későbbi időszakokra eső díjak tekintetében is a biztosítónak meg kell adni ugyanazokat a jogokat, amelyekkel a kárbiztosításnál az 5. § értelmében élhet; ezzel szemben azonban megadandó a biztosítottnak a bármikor érvényesíthető felmondási jog, amelynek igénybevétele által — életfentartási viszonyok változása, rossz anyagi helyzet esetén stb. — meg van védve az ellen, hogy akarata és anyagi tehetsége ellenére a szerződést továbbra is fentartani kénytelen legyen, vagyis a 4. és $. §-okat nemcsak a kárbiztosításnál, hanem az életbiztosításnál is alkalmaznám azzal, hogy a biztosított a szerződést bármikor felmondhatja. Ez sokkal helyesebb és megfelelőbb szabályozása ennek a kérdésnek és a javaslat jól tette volna a német és osztrák mintát ebben a tekintetben elfogadni. Egyenesen törvényben kimondani azt, hogy a későbbi időszakokra eső díjak per útján nem érvényesíthetők (9. §), biztosítási jogilag, de az általános magánjog szempontjából is unikum, ami a biztosítási intézmény megerősödését nem szolgálja és a biztosított felett ok nélkül gyámkodik. Csakis a biztosító jogainak szabad érvényesílhetése egyfelül, a szabadfelmondási jog u biztosított részéről másfelül, adja meg e kérdésnek helyes szabályozását, melyekből a javaslat, nézetem szerint, okvetlenül ily értelemben át volna dolgozandó.