Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Jogrend és erkölcsi rend

,6 VARGHA FERENC irredentizmus tartja forrponton a kedélyeket, hanem harminc egymásra következő nemzedék idegeibe organizálódott szeretete az elharácsolt magyar hazának. Tehát élettani okokban gyökerezik az örökös izgatottság, mely egy olyan világnézet s erkölcsi rend megszilárdulásának ellenáll, amelyik Magyarország megcsonkítottságát megváltozhatatlannak tartja. Majd eljön azonban annak is az ideje, mikor feltámadunk, vagy szétfoszlanak a feltámadás reményében gyökerező illúzióink mint a szappanbuborék, ehhez azonban hosszú idő kell. Ha a történelmi haladásnak ez az időszaka elérkezik, akkor lesz szilárd az államfentartó erkölcsi rend. Ma azonban még a centrifugális erők működnek, de mintha már a centripetális erők is kezdenének erőre kapni a társadalom bizonyos megnyilatkozásaiban. így a bolsevizmus bukása után könnyen megérthető okokból lábrakapott atrocitások s mellékkormányok teljesen eltűntek, ami az erkölcs föltámadásának hajnalhasadását jelenti; a fizikai brutalitások utózöngéje gyanánt annak leszelídült maradványaként azonban — sajnos •— a rágalmazások burjánzanak közéletünkben. Ez szervesen belekapcsolódik az erkölcsi rend kérdésébe. Alig van hét, hogy a szenzációra s botrányokra vágyakozó publikum örökké éhes gyomrába ne kerülne a közélet egyik vagy másik alakja. S gyakran megesik, hogy az ítélet a fölcsigázott közvéleményt nem elégíti ki, mert minél szélesebb közérdekű működést tölt be a sértett, annál inkább elvárja a társadalom, hogy a sértett és a vádlott viadala az ítélőbíróság ne első vérre, hanem élet-halálra menjen. Mert a sértett, mint közfunkcionárius, állami teendőket végez, az állam ügyei pedig mindenkinek az érdekszférájába vagyok, mert az állam az egy területen élő egyéneknek jogilag szervezett organizmusa. Megkívánja tehát a közönség, hogy vagy az állami funkcionárius tűnjön el a közéletből, ha igazak a vádak, vagy a rágalmazó kegyetlenül bűnődjön, ha hazudott. A rágalmazások elharapózása a kultúrtársadalomban mindig pathológiás jelenség, mert az alsórendű erkölcsi sajátságok nvilatkoznak meg a becsület elleni merényletekben. Annál károsabb ez, minél inkább az a tendenciája, hogy a társadalmi rétegeken felfelé haladjon a társadalom erkölcsi epidémiája, mert az ilyen irányzat azt mutatja, hogy az erkölcsi betegség a társadalom elitjében akar erőre kapni, különösen veszedelmes ez, ha a politikai élet területébe hatol be, s az ellenfelet s ellenpártot nem az érvek súlyával s tárgyias igazságokkal, hanem rágalmakkal akarja meggyengíteni.