Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - Törvényjavaslat a biztosítási díj késedelmes fizetésével kapcsolatos egyes kérdésekről

Dl SCHUSTER RUDOLF dosítja, mivel akkor, midőn a szerződés megkötése után bizonyos idővel adják ki a kötvényt, akkor az első díj esedékessége tekintetében már nem a 2. § első bek. szerint szerződésmegkötési időpont, hanem a későbbi mérvadó, t. i. a kötvény kiadásának időpontja. Az alább előadandókra való tekintettel, ki kell emelnem, hogy a 2. § a szerződés megkötése időpontjára helyez súlyt; a szerződés megkötésének időpontja más, mint a szerződés hatályának kezdő időpontja. Ez gyakran nem esik össze. A szerződés létrejöttének időpontja inkább csak technikai szempontból fontos (a biztosítási időszak kiszámítása, későbbi díjak esedékessége szempontjából stb.), míg a szerződés hatályának kezdőpontja az anyagi jog szempontjából fontos, mert onnét kezdődik a biztosító kockázatviselése és felelőssége. (E megkülönböztetés fontosságára rámutat dr. Beck fent id. értekezésében.* Az általános rész többi rendelkezései pl. hogy a járulékok a díjjal egy elbírálás alá esnek stb. nem lényegesek és magától értetők. A javaslat II. része a 4—8. §-aiban a kárbi^iosítás tekintetében a következő fontos rendelkezéseket tartalmazza. A 4. és 5. tartalmazzák a javaslat legfontosabb részeit. Ez a két szakasz ugyanis a biztosító érdekében igen helyesen azt célozza, hogy a biztosított ne várhassa meg nyugodtan a biztosítás esetének bekövetkezését a nélkül, hogy megfizetné az esedékes díjat és hogy a biztosítónak egész kalkulációja és kockázatviselése ne legyen függővé téve a biztosított kényétől s kedvétől. A jelen jogállapot ugyanis — amint ez a keresk. törv. fent id. 48^. §-ából kitűnik — az, hogy a biztosítási szerződés mind a két s^er^ődö félre nézve megszűnik, mihelyt a biztosítottnak úgy tetszik, hogy ne fizessen; vagyis az egyik szerződő félnek szerződésszegése maga után vonja a másik szerződő fél összes jogainak megszűnését. Ez a jogállapot ellenkezik a késedelemre vonatkozó magánjogi szabályokkal, ellentétben állott más kultúrállamokban dívó joggal és közgazdaságilag is káros, mivel a biztosítási intézmény hátrányára szolgál; már pedig a biztosítási intézmény megerősödése minden államban fontos közgazdasági érdek. Ennek helyes felismerése vezette a javaslatot a •4. és 5. §-okban foglalt újításokra. A mai jogállapotra vonatkozólag — mielőtt a 4. és 5. §-ok ismertetésére áttérek - közbevetőleg kénytelen vagyok a kö* L. erre a kérdésre vonatkozólag még 1926. évi Jurist. Wochenschrift 490. sk. I. dr. Gottschalk értekezését is.