Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - Törvényjavaslat a biztosítási díj késedelmes fizetésével kapcsolatos egyes kérdésekről

TÖRVÉNYJAVASLAT A BIZTOSÍTÁSI KÉRDÉSEKRŐL. 5°3 Vigasztalást kell azonban abban találni, hogy az általa terjesztett eszmék nem szálltak vele együtt a sírba, hanem termékenyítik a biztosítási jog további kiépítését, ami által a mester magához méltó emlékszobrot állított magának. A javaslat tartalmának legfontosabb része ugyanis az, amely szerint a keresk. törv. 485. § 4. pontja és 505. § 3. pontja hatályon kívül lesz helyezve, amely így rendelkezik, hogy a biztosítási szerződés hatályát veszti, ha a visszatérő időszakokban fizetendő díjat — vétlen baleset vagy erőhatalom esetét kivéve — pontosan meg nem fizetik. A javaslat szerint ilyenkor a biztosító a kárbiztosítási szerződést fentarthatja, úgy hogy a szerződés fennvagy fenn nem tartása ne függjön a biztosított tetszésétől. Éppen ez volt évtizedekkel ezelőtt dr. Beck Hugónak is a javaslata, amely még sok más fontos kérdést is tartalmaz, amely azonban sajnos, a nagyon szűkre szabott törvényjavaslat keretén kívül esik. A törvényjavaslat lényegesebb rendelkezése és rövid bírálati észrevételeim a következők: Az általános rés-ben. A 2. £ 2. bekezd, a díj oszthatatlanság elvét juttatja kifejezésre és diszpozitíve kimondja, hogy a biztosítási időszak, vagyis az az idő, amelyre a biztosítási díj mint egység van meghatározva, egy év; a rövidebb időre szóló részletfizetések kikötése még nem jelenti rövidebb biztosítási időszak megállapítását. A 2. § ezen rendelkezése folytán — törvénnyé válása esetén — a Kúria 26. sz. T. Ü. D. hatályát fogja veszíteni. A 2. §-nak ez a rendelkezése ellen kifogás nem tehető, megfelel a biztosítási gyakorlatnak is, diszpozitív természeténél fogva a felek szerződési szabadságát nem korlátozza. Megegyező a német «Versicherungsvertraggesetz 9. §-ával. Ugyancsak az általános rendelkezések közt van még a 2. § első bekezdése és a vele kapcsolatos 3. § első bekezdése. Ezek — ugyancsak diszpozitíve -— megállapítják, hogy melyek az esedékességi időpontok. A 2. § első bekezdése szerint ugyanis az első biztosítási időszakra eső díj a szerződés megkötésével, a későbbi díj pedig az illető időszak első napjával válik esedékessé; a 3. § első bek. szerint a kötvény kiadása előtt azonban az első díjat a biztosított megfizetni nem köteles, a mi a keresk. törv. 473. § 2. bekezdésének is megfelel. Ezek a fent id. német törv. 35. §-ával lényegben egyező rendelkezések újat alig tartalmaznak és észrevételre alkalmat nem nyújtanak. Helyesebb lett volna a 3. § első bekezdését közvetlenül a 2. § első bek. után hozni, mert azt némileg mó-