Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - Dr. Beck Hugó, 1843-1926

Df BECK HUGÓ. 50I szolja az a körülmény, hogy ítélkezése ebben a neki tulajdonkép idegen, közjogi hatáskörben is fényesen bevált. Sok időt szentelt a magyar jogászegyletnek, amelynek egyik megalapítója, 12 évig pedig társelnöke volt. Elnöklési módja a teljes üléseken, vitavezetése: mintaszerű. Sohsem felejtem el £ jogászegyletnek egyik ülését. Beck elnököl. Biztosítási jogi kérdésről tart háromnegyed órás felolvasást hírneves pesti ügyvéd. Az előadó után hosszasan szólnak a tárgyhoz, előbb egy egyetemi tanár, majd egy osztálytanácsos, végül még két ügyvédnek valóságos szóáradata következik. Beck halkan megérinti az elnöki csengőt és szólni kezd. Csak négy tömör mondatot mond, de ezek úgy hatnak, mint a kovácsolt vas. Rövid pár szavával a kérdést fényesen megvilágította és eldöntötte; a két órás szóáradat felesleges volt. E lapnak, a «Jogállam»-nak, alapításában és irányításában tevékeny részt vett. Nemcsak a borítékot díszítette nevének hangzása, hanem cikkei nehéz fajsúlyú tartalommal töltötték meg hasábjait. Az I. évfolyamban megjelent cikke a baleset fogalmáról és három cikke törvényhozási reformokról az anyagi biztosítási jog terén. A III. évfolyamban két dolgozata a biztosítási jog legújabb kodifikációjáról. A IV—X. évfolyamokban hat tanulmánya látott napvilágot különböző fontos biztosítási jogi kérdésekről. A XV. évfolyamban a szabadalmi törvénytervezetről értekezett. Számos értekezése jelent meg ezenkívül a többi jogi szaklapban, különösen a «Kereskedelmi Jog»-ban. Minden cikke jogirodalmi esemény volt. Az 1920. évben nyugdíjazását kérte. Ezóta az év nagy részét velencei birtokán töltötte gazdálkodással. Ha Budapesten volt és ha rosszullét ebben nem akadályozta, naponta felkereste a Csemegi asztaltársaságot, amely Csemegi és Szilágyi után benne tisztelte fejét, koronáját. Itt élvezhettük élete végéig szellemének, gazdag tudásának nagy irodalmi általános műveltségének gyöngyeit és éles ítéletének találó biztosságát.