Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 8-9. szám - A Népszövetség a nemzetközi jog kodifikálásáért
JOGGYAKORLAT. 477 jóerkölcsökbe. Sőt — jegyzi meg az indokolás — alperes volt alkalmaztatásának felemlítésével egyenesen lehetővé teszi az elővigyázatos vagy bizalmatlan olvasónak, hogy alperes képességei felől a Berlitz-iskolánál meggyőződést szerezzen. Végül a Berlitz-iskola könyveiben olvasható, alperes által kétségtelenül ismert és hallgatólag kötelezőnek elfogadott tilalom, mely szerint «a Berlitz név reklámcélokra nem használható* csak annyit jelenthet, hogy alperes nincs jogosítva tanintézetét mint a Berlitz-iskoláét feltüntetni. Ezt pedig alperes nem is tette. ÍDie Rechtsprechung 1926. évi július 15.) 4. A kötelem átfordulása idegen pénzértékre a\ adós konkludens ténye alapján. A külső tényállásokba vetett bizalom oltalmának igen érdekes példáját nyújtja az osztrák Oberster Gerichtshof egyik újabb határozata, melyet egy, az Ostrau— friedlandi vasúttársaság ellen fennálló követelésnek cseh valutában való megfizetése iránt indított perben hozott. A kötelezettségvállalás eredetileg osztrák értékben történt, a teljesítés helyéül szerződésileg Wien állapíttatott meg, ugyancsak Wien az adós vasúttársaság székhelye. 1919 március i-én azonban a vasúttársaság áttért a csehszlovák valutára, könyvvezetését erre az értékre rendezte be, követeléseit és tartozásait mérlegeiben és zárószámadásaiban ettől fogva csehszlovák értékben vette fel s ugyanezt az eljárást követte üzleti jelentéseiben is a nélkül, hogy valaha valamiféle jogfenntartással élt volna. Ezekre a körülményekre, valamint arra való tekintettel, hogy a vasútüzem csehszlovák területen folytattatik s ekként a wieni székhely nyilván csak a látszat kedvéért tartatik fenn, az OGH. arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes joggal hivatkozhatik a vasúttársaság külső magatartásában való bizalmára s így joggal követelheti a fizetést csehszlovák értékben. (Die Rechtsprechung, 1926. évi augusztus 15.) II. Németország. 1. A hitel mint kö^ükséglet. Az augsburgi Oberlandesgericht nemrég — a német bíróságok újabb gyakorlatával egyező értelemben — kimondta, hogy a hitelnyújtás a mindennapi szükségletek kielégítésére irányuló szolgáltatásnak tekintendő oly esetekben, midőn a hitelt iparos, iparűzésének keretei között veszi igénybe. Ezen az alapon a bíróság azt a tényt, hogy a hitelnyújtó túlzott ellenszolgáltatást kötött ki magának, az árdrágítók elleni rendelet alá eső cselekménynek minősítette. Ennek pedig a konkrét eset eldöntése szempontjából az a jelentősége volt, hogy a bíróság az ellenszolgáltatást mérsékelhette egyedül azon az alapon, hogy az összes körülmények mérlegelése mellett az túlzottnak mutatkozott, s anélkül, hogy a hiteluzsora különleges feltételei (kényszerhelyzet, könnyelműség vagy tapasztalatlanság kihasználása, szembeszökő aránytalanság stb.) — melyek az ügylet érvénytelenségét okoznák — fennforogtak volna. (Juristische Wochenschrift, 1926. szeptember 15. szám). 2. «Gazdasági tulajdon.* Az alanyi jogosultság formális feltételeivel nem bíró gazdasági érdeknek jelentős jogi figyelembevételéről tanúskodik a német birodalmi gazdasági bíróságnak a következő döntése: Felperes csendes társa volt egy ültetvényes vállalatnak, melynek felszerelése, készletei, a vállalat üzeméhez tartozó épületek és egyéb tárgyak a hatóságok háborús intézkedései folytán megsemmisültek. Felperesnek a birodalmi kincstár ellen a károk megtérítése iránt indított keresetét az első fok elutasította azzal, hogy a felperes mint csendes társ nem volt tulajdonosa Jogállam. XXV. évf. 8—9. füz. 51