Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám - A Népszövetség a nemzetközi jog kodifikálásáért

474 JOGGYAKORLAT. ság előtti eljárásban a Bp. 527. §-ának első bekezdése, amely szerint a járásbíróságnak az eljárás megindítását végzéssel kell megtagadnia akkor, ha a feljelentett cselekmény nem büntethető. Ez az eset akkor forog fenn, ha vagy a panasz tárgyává tett tényálladék nem ütközik a büntetőtörvények valamelyik rendelkezésébe (a tett egyáltalában nem is lehet bűncselekmény) vagy ha a feljelenlett tett bűncselekmény volna ugyan, de arra nézve a büntethetőséget kizáró oly ok forog fenn, amelynek fennforgása magából a feljelentésből kétségtelenül megállapítható. A nem büntethetőségnek, a kriminalitás teljes hiányának ezen evidens eseteiben semmi értelme nincs ugyanis annak, hogy a kir. járásbíróság érdemleges tárgyalást tartson s a nyilván alaptalanul feljelentett egyéneket vádlottakként maga elé állítsa. A kir. járásbíróság törvényszerűen tagadta meg az eljárást, mert egészen nyilvánvaló az, hogy valamely fegyelmi bíróság tagjai azokért a megállapításokért, amelyeket a bíróság ítéletében a fegyelmileg vádlott személyére, magatartására vonatkozólag a fegyelmi üggyel összefüggésben tesz, rágalmazás vagy becsületsértés miatt felelősségre nem vonhatók. Ezt a jogi axiómát a törvényhozó annyira magától értetődőnek találta, hogy arra nézve nem is tartott egy olyanféle külön rendelkezést szükségesnek, aminőt tett pl. az ügyfelek és képviselőik által használt kifejezésekre vonatkozólag a Bv. 17. §-ában. Minthogy tehát magából a feljelentésből s az ennek mellékletét képező fegyelmi véghatározatból kétségkívül megállapítható az, hogy itt büntethető cselekményről nem lehet szó, törvényszerűen járt el a kir. járásbíróság akkor, midőn ebben az ügyben az eljárás megindítását a Bp. 527. §-a alapján megtagadta. A kir. törvényszék határozatának az az indoka, hogy a járásbíróság ilyen végzést csak alaki okokból hozhat, érdemi okból azonban nem, merőben ellenkezik a Bp. 527. $-ának szövegével is, amely ilyen megkülönböztetést nem tartalmaz. Jogegységi határozat. B. I. 4478/926. 1926 jún. hó 25-én. Semmiségi panas\ bejelentése és indokolása. (BP. 382., 425. II. BPN. 31. I. 32. §§A A Bp. 382. §-ának az a rendelkezése, hogy fellebbezés úgy az ítélet rendelkező része, valamint annak indokolása ellen is használható, a Bpn. 31. §-a szerint utóbbi részében a semmiségi panaszokra kiterjesztve nincs, így az ítélet indokolása semmiségi panasszal meg nem támadható. 1926. június 15. B. II. 4240/926. A Bpn. 32. §. első bekezdése értelmében csak az elkésetten vagy arra nem jogosult részéről használt semmiségi panaszt utasíthatja vissza az a bíróság, amelynél bejelentették vagy beadták. Az egyéb okból törvényben kizárt semmiségi panasz visszautasítása kizáróan a m. kir. Kúria hatáskörébe tartozik. A kir. törvényszék azáltal, hogy a vádlottnak a bűnösség megállapítása miatt bejelentett semmiségi panaszát amiatt utasította vissza, mert a kir. törvényszék ítélete ellen csak azért jelentett be fellebbezést, mert a kiszabott büntetést sokallotta, hatáskörét túllépte és ekként a Bp. 384. §. 4. pontjában meghatározott alaki semmiségi okot valósította meg. 1926. III. 16. B. III. 1414 1926. Az elsőbírói felmentő ítéletben megnyugodott sértett a felmentést helybenhagyó ítélőtáblai ítélet ellen, mint pótmagánvádló semmiségi panasszal nem élhet. 1926. február 23. B. I. 986/1926. A kir. ítélőtáblai ítélet vádlottnak külön ki nem hirdetendő, ha a táblai tárgyaláson külön védő volt jelen és ez az ítélet ellen semmiségi panaszt használt. Ha az ítéletet a kir. törvényszék ennek dacára is kihirdette, a vádlott által bejelentett semmiségi panaszt a kir. Kúria visszautasítja. 1926. május 5. B. III. 6046/925. A jogelvet az alsóbíróságok általában figyelmen kívül hagyják, a mivel maguknak, de főleg a kir. Kúriának munkaterhét cél