Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám - A Népszövetség a nemzetközi jog kodifikálásáért

JOGGYAKORLAT. 47? a szerző a távolléte miatt nem lévén bíróság elé állítható, sajtójogi felelősségre nem vonható. Az 1921. III. tc. 12. §-ának második bekezdésében körülírt eljárást ugyanis lehet bizonyos csonka köztörvényi felelősségrevonásnak, minősíteni, de az semmiképpen sem tekinthető sajtójogi felelősségrevonásnak, amelynek úgy alaki módja, mint anyagi tartalma (1. St. 40. §) amazétól lényegesen eltér. Ameddig tehát a sajtójogi felelősséget az anyagi és alaki sajtójog szabályai szerint a sajtójogilag felelős személyek valamelyike ellen érvényesíteni lehet, addig nem kerülhet sor a csupán kisegítő, de a sajtójogi szabályokat hatályon kívül nem helyező 1921. III. tc. 12. i^-ában említett eljárásra. A sajtójogi felelősségrevonás fogalmának kimerítéséhez nem szükséges, hogy a szerző jogerősen elítéltessék, de viszont nem elégséges a szerző puszta megnevezése. A sajtó munkásait csak a bíróság vonhatja felelősségre és pusztán annak folytán, hogy a kir. ügyészség a szerző ellen vádiratot adott be, a felelősségrevonás folyamata még meg nem kezdődött. Ha a vizsgálóbíró a bejelentett szerző ellen már vizsgálatot rendelt el s őt a vizsgálat során kihallgatta, vagy ha vizsgálat nem volt s a vádtanács őt vád alá helyezte, szóval ha a szerző kiléte a bíróság előtt nem kétséges (St. 33. § utolsó bekezdés) s az illető szerző akkor a bíróság elé volt állítható, annak rendelkezése alatt állott, csakis az ilyen esetben lehet megállapítani azt, hogy a szerző sajtójogi felelősségre vonható volt, következésképpen a felelős szerkesztő felelősségre nem vonható. 1926. III. 10. B. I. 48^2/921. A vádlott fenti kijelentése által forradalmi érzületéről tett tanúságot s ez az érzület hazafiatlan és mindenképpen elítélendő, azonban az 1921. III. tc. 5. íjában említett bűncselekmény, nevezetesen pedig e szakasz első bekezdésében említett izgatás által elkövetett vétség megállapítására az ilyen érzületről tanúságot tevő puszta kijelentés egymagában még nem nyújt törvényes alapot. A szóbanforgó izgatás megállapításához olyan kijelentések szükségesek, amelyek egyrészről az állam és társadalom jelenlegi rendjével szemben a gyűlölet, de legalább. is az elégedetlenség keltésére alkalmasak, másrészről pedig egyúttal arra is irányuljanak, hogy az ezen rend erőszakos felforgatásának gondolatát, a felforgató eszmék magvát mások lelkében elhintsék, vagyis a lelkeket forradalmasítsák. A vádlott kijelentése csak annyit tartalmaz, hogy ő forradalom esetében milyen magatartást fog tanúsítani, ez a kijelentés azonban még nem alkalmas arra, hogy másokat izgasson arra, hogy az állam és társadalom törvényes rendjét erőszakosan felforgassák. 1926. V. 5. B. I. 988/926. BP. 441. §. Jövedéki kihágási ügyekben a jogegység érdekében való perorvoslatnak helye nincs. Jogegységi határozat. B. I. 4609/926. 1926. VI. 25. 527. §. Helyesen tagadta meg a kir. járásbíróság az eljárás megindítását, ha a feljelentésből kitűnően bűncselekményről nem lehet szó. A Kúria az eljárás megtagadásának jogát nem kívánja alaki okok fennforgása esetére korlátozni. A kir. törvényszéki eljárásban a kir. ügyészség a Bp. 34. §-a szerint megtagadhatja a vád képviseletét s a Bp. 101. § 1. pontja alapján megszüntetheti a nyomozást, ha meggyőződése szerint a feljelentett cselekmény nem büntethető, illetve bűncselekmény nem forog fenn; a Bp. 264. § 1. pontja alapján pedig a vádtanács elutasítja a vádiratot, ha a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény. Ezek a rendelkezések azt célozzák, hogy a feljelentett egyén ne állíttassák vádlottként a bíróság elé oly esetekben, amikor a feljelentett cselekmény nyilvánvalóan nem büntethető. Ugyanezt célozza a járásbíró-