Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám - A Népszövetség a nemzetközi jog kodifikálásáért

47 2 JOGGYAKORLAT. talnok őrizetére volt bfyva. 406. § állapíttatott meg, mert az okirat ellopásának feltétele az állandó eltulajdonításra irányuló szándék. A vádlott által elrejtett iratok nem a népjóléti minisztérium lakásügyi számvevőségénél alkalmazott vádlott őrizetére voltak bízva, hanem azokat a vádlott a nevezett minisztérium kiadóhivatalából, ahol azok másolás és kiadás végett voltak, csente el és vette magához. A vádlottnak ez a cselekménye a Btk. 333. §-a alá eső s a 336. § 9. pontja szerint minősülő lopás bűntettének csak azért nem volt minősíthető, mert a vádlott az iratokat nem jogtalan eltulajdonítás céljából, hanem csak a rendes hivatalos ellátás alól bizonyos időre való elvonás céljából vette magához. Az eltulajdonítási célzat hiányában tehát a kir. ítélőtábla helyesen minősítette a vádlott cselekményét a Btk. 406. §-a alá eső okirathamisítás vétségének. 192(1. VI. 50. B. 3330/925. Az eltulajdonítási szándék hiányának következtetés útján való kimondása helyesség szempontjából vitatható. A bíróságnak aligha áll módjában a jövőbe látni és a fennforgó tényekkel szemben egy jövőbeni magatartást, mint pozitívumot megállapítani. 4.70. § a\ ügy előadójának soronkívül való elintézésért jutalom Ígérete; mert ily ígéretben a kedvező elintézés jutalmazása is bennfoglaltatik. Az igért jutalom célja felől nem lehetett kétségben sem az ügyvéd, aki azt igérte, sem a magas képzettségű közhivatalnok, akinek az igértetett. A közönséges élettapasztalat szerint nem tételezhető fel a vádlottról, mint ügyvédről, hogy egy sürgős, de kedvezőtlen intézkedésért is gáláns jutalmat ígérjen, mivel kedvezőtlen elintézés mellett a folyamodás céljának elérése lenne veszélyeztetve. Ezért a jelen esetben a jutalom igérése a kötelességszegésnek akár nagyobb, akár kisebb fokára való célzat mellett is a Btk. 470. § első bekezdésébe ütköző vétséget állapítja meg. 1926. VI. 16. B. III. 8229/925. A határozatban nem lett volna szükség az elintézés érdemére vonatkozó, nagyon is vitatható likciót belevinni. A soronkívüli elintézésre való reábírás már egymagában a hivatali kötelesség megszegésére irányuló ténykedés, ha a soronkívüliség feltételei hiányoznak. A pótindok tehát felesleges. Hatóságok büntetőjogi védelme (i9i4:XL.). A fenyegetés veszélyességét a Kúria a szereplő személyek individualitásának megfele'őleg mérlegeli. A 72 éves, törődött öregasszonynak az a ténye, hogy az ellene fölemelt puskatusával fenyegetőleg közeledő es sértő kifejezéseket használó csendőrre a testi gyengesége miatt támasztékul használt botját emelte és a sértő szavakat viszonozta, semmiképpen sem lehet a fegyveres csendőrökkel szemben veszélyes fenyegetésnek mondani. Ez a cselekménye egyébként a hivatalos eljárást sem akadályozta. B. III. 5464/925. 1926. II. 24. (Az alsóbíróságok ítéletével szemben való felmentés csak helyeselhető.) 1926. III. tc. (12. §. Sajtótörvény 33 — 35. §§. A sajtójogi felelősségrevonás fogalmához.) Az 1921. III. tc. 12. § 2. bekezdésében engedélyezett eljárásra sajtó útján elkövetett bűncselekmények esetében csak akkor kerülhet sor, ha a St. 33 — 3 5. §-ai szerint a sajtójogilag felelős személyeknek mindegyike távol van, de nincs helye ennek az eljárásnak akkor, ha a felelős személyeknek csak egyike vagy másika van távol, de a fokozatban következő személy sajtójogi felelősségre vonható. Téves tehát a kir. ítélőtáblának az a megállapítása, hogy jelen ügyben a távollevő szerző az 1921. III. tc. 12. §-a alapján sajtójogi felelősségre vonható lévén, a vádlott mint felelős szerkesztő nem vonható sajtójogi felelősségre, hanem ellenkezőleg, úgy áll a dolog, hogy a St. 35. §-ának első bekezdése értelmében éppen a vádlott V. Jánost, mint felelős szerkesztőt kell felelősségre vonni azért, mert