Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám - A Népszövetség a nemzetközi jog kodifikálásáért

47° JOGGYAKORLAT. tehát meg e bűncselekménynek a 473. §-ba ütköző hivatalos hatalommal való visszaélés vétségével való halmazata. B. II. 2115/926 1926. június 22. Következetes keresztülvitele annak az elvnek, amely a letartóztatásokat a vonatkozó törvények legrigorózusabb magyarázata mellett is fennmaradó esetekre kívánja korlátozni. Testi sértés (301. §, 307.. 309., 310. §§). a) A\ erős felindulásnak, mint az alanyi bűnösséget csökkentő tényezőnek helyes értelmezése. A Btk. 307. § az «erős felindulásban» elkövetett halált okozó testi sértést enyhébb büntetés alá helyezi azért, mert az indulat a megfontolást akadályozza, s az elhatározási képességet is korlátozza. E törvényszakasz alkalmazhatásának a\ alapfeltétele tehát a\ ily hatást kiváltó indulat. Ebből viszont az következik, hogy ott, ahol az ily indulat keletkezésének legyőzése is már erkölcsi kötelesség és ott, ahol az indulatos lelkiállapotban való cselekvés már magában véve is tiltott és hivatásellenes, ott a Btk. 307. § alkalmazásáról csak a legritkább esetben lehet szó. Az őrjöngő elmebeteg megfékezésére kirendelt ápoló pedig hivatásánál fogva köteles számításba venni azt, hogy őt e hivatásának gyakorlása közben az elmebeteg részéről támadás és sérelem érheti; éppen ezért hivatása gyakorlásának alapfeltétele a megfontolt, higgadt cselekvés; a hivatás gyakorlása közben ért bántalom következtében keletkező indulat tehát és az ily indulatban való cselekvés az ilyen foglalkozású egyénnél merőben hivatásellenes. Az ilyen cselekvés tehát éppen ez okokból a Btk. 307. § enyhébb minősítése alá csak akkor vonható, ha ez — valamely különösebb okokból — emberileg érthető és indokolható. A jelen esetben azonban erről nem lehet szó. Az, hogy az ápolóknak a késő éjjeli órákban kellett kötelességüket teljesíteni, e tekintetben figyelembe egyáltalán nem jöhet; az, hogy az elmebeteg sértett a Sz. János ápoló kezét megharapta, a fent előadottakra figyelemmel, szintén nem lehetett ok arra, hogy ez a vádtott a Btk. 307. §-ában megkívánt erős felindulásba jöjjön. 1926. V. 12. B. II. 5881/925. b) jop. §. (Sósav nem abszolút életveszélyes szer.) Vádlott a sértettet sósavval szemközt öntötte ; vagyis ezt a szert csak külsőleg alkalmazta, minek folytán a sértett az arcán, szemein és a száján testi sérüléseket szenvedett és mind a két szemére megvakult. Ebből a tényállásból pedig, figyelemmel a B. H. T.-ba felvett 534. számú elvi jelentőségű határozatra és a törvényszéki orvosszakértőnek azon szakvéleményére is, hogy a sósav, mint a legenyhébb ásványi maró sav, külsőleg alkalmazva mérgezés okozására alkalmasnak nem tekinthető; valamint figyelemmel arra is, hogy a Btk. 309. §-a 1. bekezdésének 2. tétele és 2. bekezdése szerinti minősítéshez az alkalmazott vagy beadott méregnek és illetve más ártalmas szernek abszolút életveszélyes minősége szükséges, a kir. Kúria a másodbírósággal egyezően azt a következtetést vonta le, hogy a vádbeli bűncselekményt a kir. ítélőtábla helyesen minősítette a Btk. 309. §-a 1. bekezdésének 1. tétele alapján. A helyes minősítés szempontjából az adott esetben legföljebb az tehető vita és illetőleg mérlegelés tárgyává, vájjon a vádlottnak szóbanforgó tette nem volna-e a Btk 95. §-ra való tekintettel a Btk. 305. §-a szerint minősítendő? Azonban az utóbb felhívott törvényhely különleges szándékot, tehát a látóképesség elpusztítására irányuló célzatot kíván a tettestől, ami pedig csupán akkor állapítható meg, ha a tettesnek módjában állott mérlegelni, hogy a sértett testének mely részére önti a sósavat. 1926. szept. 14. B. II. 1140 926. Az alsóbíróságok gyakorlatával ellentétes határozat. (Szokásos minősítés a 309. § I. 2.) c) Gondatlanságból elkövetett cselekményeknél a gyógytartamot a szakszerű kezelés ideje határozza meg. A testisértés súlyosságának