Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám - A Népszövetség a nemzetközi jog kodifikálásáért

JOGGYAKORI-AT. 461 igénye érdemben elbíráltassák. A kötelesrész átértékelésének alapja bírói gyakorlatunk szerint, amint azt az elsőbíróság is helyesen kiemelte az öröklési jogban érvényesülő egyenlőség és kiegyenlítés elve, amely nem engedi meg azt, hogy a pénzünk értékének a háború óta bekövetkezett rendkívüli nagymérvű csökkenéséből eredő hátrányt a készpénzben követelhető kötelesrészre jogosított viselje s ekként a kötelesrész fizetésére kötelezett fél indokolatlanul vagyoni előnyhöz jusson. A kötelesrész átértékelésének alapja tehát nem a kötelezett fél vétkes késedelme s így nem lehetett helyt állónak tekinteni az alperesek ama védekezését, amely szerint ők a kötelesrésznek átértékelt összegben való megfizetésére azért nem kötelezhetők, mert őket vétkes fizetési késedelem nem terheli. (Kúria P. I. 5402/1926. sz.) Az indokolásnak az a passzusa, amely szerint az előző per tárgya a kötelesrész «számszerű megítélése» volt, nem egészen világos. Az előző per, az ú. n. alapper, éppen úgy a kötelesrész megítélésére, az alperes marasztalására irányult, mint az újabb per. Ellenben méltó indokául szolgálhat az utólagos valorizációnak az a körülmény, hogy az alapper folyama alatt és befejezésekor valorizációs gyakorlat jóformán még nem is volt és a kötelesrész valorizációja csak több, mint három évvel azután foglalt helyet bírói gyakorlatunkban. így tehát nem terheli mulasztás felperest a tekintetben, hogy az alapperben nem érvényesítette valorizációs igényét, illetőleg ez irányban nem élt kifejezett jogfenntartással. Tulajdonközösség megszüntetése még mindig nem követelhető. Ha igaz is az, hogy a korona értékének nagymérvű ingadozása az utóbbi időben megszűnt s ekként a korona vásárló erejében szilárdulás mutatkozik is ; s bár az is igaz, hogy a peres ház és belteleknek nyilvános bírói árverésen való eladásával esetleg jelentékeny vételár lenne is elérhető ; ezek a körülmények a peres ingatlanra fennálló tulajdonközösségnek bírói árverésen való eladás útjáni megszüntetésére elég alapot \izért nem szolgáltathatnak, mert még magasabb vételár elérése mellett is, tekintettel az ingatlanok értékében még mindig tartó hullámzásra, kétséges maradna, hogy elsőés másodrendű alperesek a reájuk eső vételáron megfelelő lakásul szolgáló házat szerezhetnek, avagy ilyent építhetnek-e ? s mert ennek hiányában az országszerte fennforgó lakásszükségre figyelemmel, az is kétséges, hogy elsőrendű és másodrendű alperesek megfelelő lakáshoz egyáltalán hozzájuthatnak-e ? továbbá, mert a tulajdonközösségnek árverés útján való megszüntetéséből első- és másodrendű alpereseket érhető károsodással szemben, a közösségnek most jelzett módon való megszüntetését az sem indokolhatja, hogy a közös házban lakó peresfelek között egyenetlenségek is fordultak elő. (Kúria P. V. 7674'1925. sz.) Azok az indokok, amelyeknek alapján ez és más határozatok a tulajdonközösségnek árverés útján való megszüntetését még mindig nem tartják megengedhetőnek, mind többet vesztenek jelentőségükből. Annak a bírói gyakorlatnak, amely a tulajdonközösség megszüntetését megakadályozta, igazi indoka a pénz értékében mutatkozó folytonos hullámzás volt. Ez az indok ma már elesett s az ingatlan-árak konjunkturális változásai • nézetünk szerint nem szolgálnak kellő alapul ennek a bírói gyakorlatnak fentartására. A lakásszükség kérdése persze a konkrét eset körülményei Jogállam. XXV. cvf. S—y. t'üz. 2<j