Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám - Bíráskodás a törvények felett

BÍRÁSKODÁS A TÖRVÉNYEK FELETT. 45' a tulajdonszabadság védelméről szóló 153. cikkébe ütközik, minthogy a valorizálás e felfogás hívei szerint meglévő magánjogok kisajátítása ! A bíróságok ugyan esetenként szembeszállanak ítéleteikben (így a Reichsgericht 1925. nov. 4-iki, a bajor Oberlandesgericht 1926. március 20-iki határozata, stb.) ezzel a tekintélyes helyről is támogatott (1. A. Zeiler: «Der Yerfassungsschutz des Eigentums und das Aufweftungsgesetz», Berlin 1925.) felfogással, de általánosan kötelező módon nem mondhatják ki a törvény alkotmányszerűségét. Ugyanez az eset megismétlődik más törvényeknél is, sőt az alkotmányba ütközés gyanúját még javaslati stádiumban lévő törvényekkel szemben is támasztották. Ezeknek a visszásságoknak a megszüntetése céljából a birodalmi belügyminiszter nemrég javaslatot dolgozott ki a «birodalmi törvények alkotmányszerüségének vizsgálatáról)), mely az alkotmánytörvények és a rendes birodalmi törvények közti ellentétek kérdésében való, általánosan kötelező, sőt a javaslat szerint törvény erejű döntést az állami törvényszék (Staatsgerichtshof) elé utalná. Ausztriában, melynek új alkotmányi alaptörvényei (1919. április 3., 1920. október 1., 1922. március 1922. november 26.) hasonló helyzetet teremtettek (Verfassungsgesetz — Bundesgesetz — Landesgesetz), az ily kérdések eldöntésére a Verfassungsgerichtshof van hivatva ; ennek hatásköre azonban sokkal szűkebb. Ugyancsak az új alkotmányi szabályozás okozta a szabad várossá nyilvánított Dan\igban, hogy a törvényhozás rendes módján létrejött kényszeregyezségi törvényt, melyről bebizonyult, hogy az alkotmány bizonyos elvi kijelentéseivel ellentétben áll, újból kellett a törvényhozás elé terjeszteni és minősített (alkotmányváltoztató) többséggel elfogadtatni. A jogi szabályozás körének kiterjesztése vetette fel újabban a törvények alkotmányszerűségének kérdését a% és\akamerikai Egyesült Államokban, melynek alkotmányos viszonyai korántsem állanak arányban a gazdasági és társadalmi viszonyoknak azzal a nagyszerű fejlettségével, mely Amerikát tudvalévőleg jellemzi. Itt a törvények sokszoros rangfokozatai (szövetségi alkotmány és szövetségi rendes törvények, állami alkotmány és állami rendes törvények), egyes államoknak a törvényhozás jogával űzött valóságos visszaélései, melyeknek révén a törvényalkotás több helyütt a legdurvább politikai és érdekküzdelmek harci eszközévé süllyedt az uralomra kerülő csoport kezében,* már régi idők óta szükségessé tették ezeknek a «szuverén* funkcióknak egy pártatlan szövetségi bíróság: a washingtoni Supreme Court ellenőrzése és bíráskodása alá helyezését. Ez a legmagasabb bíróság az alkotmányban biztosított jogánál fogva, az elnök által kinevezett szövetségi ügyész indítványára bármely (szövetségi vagy állami) törvényt vizsgálat alá vehet s ha azt az alkotmányba ütközőnek találja, általános hatállyal érvénytelenné nyilváníthatja. * L. Dealey : Our State constitutions, 1907.