Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám - Bíráskodás a törvények felett

DF FÜRST LÁSZLÓ Tetemesen fokozódnak s az egész jogszolgáltatás biztonságát veszélyeztető kinövésekké fejlődhetnek ezek a jelenségek oly államokban, melyek a rendes, a mindennapi törvényhozás felett egy magasabb, alkotmányi törvényhozási is ismernek. Ily államokban a jogszolgáltatás alaki biztonságának követelményét háttérbe szorította az a politikai követelés, hogy az alkotmány alapjai a népakarat közvetlenebb, illetve alakszerűbb megnyi latkozásain nyugodjanak, mint más jogintézmények. Ez az alkotmányi törvényhozás, az állam legfőbb szervezetének és működéseinek szabályozásán kívül, kiterjed az u. n. polgári alapjogok ünnepélyes kinyilvánítására is, aminek azután az a következménye, hogy ezekben az államokban léptennyomon előáll — az igazságszolgáltatás, a jogbiztonság mérhetetlen kárára — az a kérdés, nem áll-e valamely, a törvényhozás rendes módján létrejött törvény ellentétben ezekkel a deklarációkkal ? S miként másutt a rendeletek törvényszerűségének kérdése, úgy tolul ezekben az államokban a bíró elé a törvények alkotmányszerüségének problémája. A világháború óta egyfelől új alkotmányok keletkezése, másrészt a törvényhozásoknak addig nem érintett életviszonyokra, társadalmi jelenségekre való kiterjeszkedése szolgáltatott alkalmat nem egy államban ezeknek a nehézségeknek a felmerülésére. Az előbbire példa a Németbirodalom. A weimari alkotmány értelmében az alkotmány megváltoztatása csupán az ott meghatározott, különleges törvényhozási eljárás útján történhetik ; a rendes birodalmi törvényhozás nem hozhat oly törvényt, mely az alkotmányban megállapított elvekkel ellentétes. (Viszont megmaradt a «Reichsrecht bricht Landrecht» elve is, melynek értelmében az egyes német államok törvényei nem lehetnek ellentétesek a birodalmi törvényekkel; így a német törvények hármas rangfokozata áll elő : birodalmi alkotmány, (ill. az alkotmányt módosító, különleges módon meghozott törvények), «rendes» birodalmi törvények és az egyes államok törvényei.) Ennek következtében Németországban minduntalan viták indulnak meg a törvények alkotmányszerűsége körül; míg azonban az egyes államok törvényeinek a birodalmi törvényekhez való viszonya kérdésében az alkotmány értelmében van hivatott döntő-fórum : a Reichsgericht, a birodalmi törvényeknek az alkotmányhoz való viszonyának eldöntésére az alkotmány nem jelölt ki bíróságot. A bíróságok felmerülő esetekben természetszerűleg kénytelenek a törvények alkotmányszerűsége kérdésében állást foglalni, incidentális és ellentmondó döntéseik azonban csak növelik a jogbizonytalanságot s ha valamely törvénnyel szemben az alkotmányszerütlenség vádja felmerül, nincs oly tényező, mely általánosan kötelező határozatával az illető törvény érvényességét vagy érvénytelenségét deklarálná. Ilyen, máig is eldöntetlen vita ketetkezett az újabb német jogalkotás egyik legjelentősebb terméke, a valorizációs törvény körül. Ezzel a törvénynyel szemben több helyről elhangzott az a nézet, hogy az az alkotmánynak