Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám - Az Orosz Tanácsköztársaságban történt házasságkötések

AZ OROSZ TANÁCSKÖZTÁRSASÁGBAN TÖRTÉNT STB. 459 előző § aj pontja alapján nem semmis a házasság: a) ha azt, aki előtt kötötték, a közhiedelem az illető kerület polgári tisztviselőjének tartotta, kivéve, ha az ellenkezőt mind a két házasuló tudta. A H. T. tehát általában azt az álláspontot vallja, hogyha valaki a közhiedelem által arra hivatottnak tartott tényező előtt vél házasságot kötni: a törpén/ e~t a hibát a jóhiszemű felek ellenére nem engedi érvényesülni. Tehát az egyébként nem létező házasság (30. § 2. bekezdés) létezőnek tekintendő (30. § 1. bekezdés); az egyébként semmis házasság (41. § a) pont) nem semmis (42. § a). Ebből oly messzire nem következtetek, mint az ítélőtábla, midőn a kérdéses esetre a H. T. 30. §-át (nyilván annak 2-ik bekezdését) nyíltan felhívja, mint az esetünkben a peres felekkel szemben is alkalmazandó jogszabályt s ennek alapján mondja ki nemlétezőnek a házasságot. De odáig ex ratione legis mindenesetre elmehetünk, hogy a H. T. IIJ. §-a alapján alkalmazandó alaki jogszabályokra is áll a törvényünk azon intenciója, hogy az alakszerűség körül felmerült hibát a törvény az esetünkben sem engedheti a jóhiszemű felek ellenére érvényesülhetni. Magyarán: a H. T. értelmében azt a felet, aki az Orosz-Szovjet fennállása idején Oroszországban a\ ott tényleg fennállott szabályoknak megfelelően jár el: nem érheti nagyobb hátrány, mint azt, aki jóhiszeműen, a közhiedelem által polgári tisztviselőnek tartott egyén előtt köt házasságot. A H. T. 113. §-a magyar nemzetközi magánjogi jogszabály, itt pedig az igazság sugalmának és a rationabilitásnak kell érvényesülni! A- igazság sugalma pedig, meg a rationabilitás az esetünkkel kapcsolatban nem a H. T. 30. §-ának 2-ik, hanem ugyanezen § első bekezdése felé utal. Az ellenkező álláspont az, hogy itt arról van szó, hogy van-e állam, van-e jogrend, van-e jogszabály?! Ezt azonban nem maga az illető közület állapítja meg, hanem más közületek. Az elismerés e megállapításnak a kifejezése; az ismérve pedig, hogy a többi közületek, az ú. n. államok felvették-e az érintkezés fonalát az illető közülettel, «a művelt államok általánosan elismerték-e oly államhatalomnak, melynek jogszabályait a nemzetközi érintkezésben kölcsönös alkalmazást találhatnak)). Valamely közület tényleges hatalmával befelé kikényszerítheti ugyanis, hogy saját polgárai államhatalomnak elismerjék, hogy bírái közület által alkotott szabályokat jogszabályokként alkalmazzák. De nem így áll a kérdés az idegen állampolgárokra, valamely idegen állam bírájára.