Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám

416 Dl DOROGHI ERVIN törvény részleges és átfogó reformja között. Teljes tudatában vagyok annak, hogy az átfogó reform célszerűbb volna. De erre gazdasági válságokat közvetlenül követő időpontot, mint amilyen a mai, nem tartok alkalmasnak és ennek törvényhozási előfeltételeit sem látom minden tekintetben megvalósultnak. Ámde a csődeljárás közismert hátrányai, az a tudat, hogy csődben a hitelező semmit sem kap, olyan esetben is a kényszeregyezségi megoldáshoz vezetnek, ahol ez egyáltalán nem lenne helyénvaló. Ennek gátat kell vetni. És így vonja maga után az a hiba, hogy a csődönkívüli kényszeregyességgel mint részleges reformmal történt próbálkozás azt a következményt, hogy a legsürgősebb bajokon megint csak részleges reformmal igyekezzünk segíteni. Javaslataim lényege a következő : A kényszerfelszámolás ott foghasson helyet, ahol a kereskedelmi csődnyitás feltételei megvannak és ahol az OHE által e célra alakított, szakértő kereskedőkből álló bizottság csőd helyett a kényszerfelszámolást javasolja. Ne az adóson múljék tehát, hogy csőd legyen vagy kényszerfelszámolás, de ne is a hitelező részéről való megtorlás szempontja legyen irányadó, hanem egyedül az a célszerűségi szempont, hogy a meglevő vagyontömeg a kereskedői elvek szerint keresztülviendő kényszerfelszámolásra alkalmas-e. Javaslataim nem terjednek ki pénzintézetek kényszerfelszámolására, mert itt a Pénzintézeti Központ kitűnően bevált közreműködésén és módszerein változtatni nem kell. A felszámolást egy vagy több, az OHE javaslatára a bíróság által kinevezett kényszeríelszámoló vigye keresztül, aki mellé a bíróság jogi tanácsadót állít. Érvényesüljenek tehát a munkamegosztás helyes szempontjai. A kényszerfelszámoló költségei, akkor is, ha többen működnek közre, ne haladhassák meg az értékesített szabad vagyon 4—8 %-át, különösen bonyodalmas munkát igénylő különtömegek esetében ezeknek további 1 —2 %-át akkor sem, ha több kényszerfelszámoló működik