Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 7. szám - Dr. Vadász Lajos szegedi kir. járásbíró: Magánjogunk főbb elvei és az új jogfejlődés [könyvismertetés]

410 SZEMLE. vényhozásunk és joggyakorlatunk legújabb fázisait is felöleli. Dr. Baumbach tanácselnök kommentárja bizonyára példakép figyelembe fog kerülni egy hazai perrendi zsebkommentár kiadásánál. SZEMLE. — A\ 1925: XV. tc. a mezőgazdasági hitel megszerzését könnyítő egyes rendelkezésekről szóló 1925: XV. tc. rendelkezései, nem terjednek ki városi ingatlanokra. «Az ingatlan tulajdonosa által felvenni szándékolt kölcsön biztosítását célzó rangsorfeljegyzés tárgyában általános rendelkezéseket az 1859. évi augusztus hó i-én kelt I. M. sz. rendelet tartalmaz. E rendelet az ingatlan minősége s a felveendő kölcsön rendeltetés szempontjából semmiféle megkülönböztetést nem tesz és korlátokat nem állít fel; annak rendelkezései tehát, bármely ingatlan tulajdonra és bárminő kölcsönre alkalmazhatók voltak. Ezzel szemben az 1925 : XV. tc. kizárólagos mezőgazdasági birtokokról szól és §§-ai kizárólag a mezőgazdasági hitelszerzés megkönnyítésére s az ily rendeltetésű kölcsönök jelzálogbiztosítására vonatkoznak és a felveendő ilynemű kölcsönök rangsorának feljegyzését szabályozzák ; lényegében tehát az előbb említett rendeletben foglalt generális szabályok alól bizonyos esetekbe kivételt statuálnak. E körülményből és abból, hogy az előbb említett rendelet kifejezetten hatályon kívül helyezve nincs, okszerűen következik, hogy az 1925 : XV. tc. mint későbbi törvény által a mezőgazdasági hitel keretébe tartozó s felvenni kívánt kölcsönök rangsorának telekkönyvi biztosítása tekintetében a korábbi rendelet rendelkezései hatályon kívül helyezetteknek tekintendők ugyan, de e rendelkezések továbbra is alkalmazandók mindazon esetekben, melyek az 1925 : XV. tcikk által nem érintetnek, vagyis amidőn nem a mezőgazdasági hitel keretébe tartozó kölcsön felvételéről van szó. Midőn tehát kétségtelenül nem mezőgazdasági célt szolgáló kölcsön részére biztosítandó a rangsor, a kérelem elbírálásánál mindenben az 1859. évi rendelet rendelkezései irányadók s minthogy eszerint a rangsorfeljegyzés hatálya csak óo napra terjed s annak utolsó napja pontosan megjelölendő, az elsőbíróság végzése azon részében, mely • a feljegyzés hatályát a végső időpont tüzetes megjelölése nélkül hat hóban állapította meg, a rendelkező rész értelmében megváltoztatandó volt.» (Budapesti kir. törvényszék, mint fellebbezési bíróság 21. Pf. 5203/1926.) Törvényszövegezési hamarság és elhamarkodottság termetté meg káros gyümölcsét a most közölt végzésben. Jelen évfolyamunk 1—2. füzetében felhívtuk a figyelmet arra a félszegségre, hogy a 1925 : XV. tc.-ből magából nem állapítható meg, vájjon a törvény rendelkezései alkalmazhatók-e városi ingatlanokra, avagy pedig csakis mezőgazdasági ingatlanokra alkalmazható a törvény? Utaltunk akkor arra, hogy a kétes törvényszöveg nem jogszabályzást, hanem jogvitákat jelent, jogbiztonság helyett pereket teremt és mivel jogélet és a hitelélet nem várhatja be-, mikép dönt majd a joggyakorlat, követeltük az authentica interpretatiót. A budapesti kir. törvényszék végzése arra vall, hogy a felszólalásunk nagyon is indokolt volt és igazolja, hogy épp a telekkönyvi jogunkba, melynek szabályozása a legkényesebb kell hogy legyen, az 1925 : XV. tc. nemhogy határozottságot és világosságot teremtett volna, ellenkezőleg, a kétségek sorát vitte. Hiábavaló volt ott Szladitsnak és Almásinak nemcsak magyarázó, de egyenest propagatorius cikkei, melyeknek lényege az volt. hogy a törvény csak c