Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 7. szám - Dr. Vadász Lajos szegedi kir. járásbíró: Magánjogunk főbb elvei és az új jogfejlődés [könyvismertetés]

IRODALOM. • ' Dr. Vadász Lajos szegedi kir. járásbíró: Magánjogunk főbb elvei és a\ új jogfejlődés. Érvényben lévő civiljogunk rövid vázlata az 1911. óta megjelent magánjogi vonatkozású törvényeknek, lényegesebb kormányrendeleteknek s ez utolsó másfél évtized felsőbírósági gyakorlatának rendszeres feldolgozásával, illetve gyűjteményével. I. kötet. 1926. Endrényi Lajos nyomda és hirlapkiadóvállalat, Szeged. A teljes mű előfizetési ára 250,000 K, bolti ára 300,000 K. A német jogi szaklapokban sok a panasz amiatt, hogy a mai kor a kommentárok kora. Kevés a szisztemátikus, összefoglaló munka. Ez érthető is. Az utolsó évtized gyorsütemű jogalkotása, sok, túl sok alkalmi, efemer életű s talán még kevesebb értékűt alkotott. A gyakorlati jogász számára tehát az ily munka bír csak értékkel, amelyben az ily alkalmi alkotásokhoz könnyen hozzájut. De másrészt éppen ez az óriási anyag tömeg szükségessé teszi azt is, hogy a gyakorlati jogász el tudjon igazodni benne s betudja helyezni a jogrendszerbe, megtalálja az összefüggéseket megállapíthassa, hogy ami még esetleg tegnapelőtt jogszabály volt, alkalmazást találhat-e ma is. Örömmel üdvözölhetjük tehát szerző célkitűzését, midőn három kötetben mintegy 1000 oldalon összefoglalni kívánja az elmúlt évtized magánjogi alkotását. Az első kötet az általános részt, a személy és családi jogot; a második kötet az öröklési jogot; a harmadik kötet végül a dologi és kötelmi jogot öleli fel. Megjegyzendő, hogy első kötetben a vonatkozó törvényi, rendeleti joganyag és a judikatura 1925 év végéig foglaltatik s ezt a második kötetben levő függelék kifogja egészíteni a legújabb időkig. Ami már most a megjelent első kötetet illeti, az a vonatkozó új joganyagnak rendszeres, tömör, világos és áttekinthető összeállítását adja. A mű áttekinthetőségét növeli a részletes tartalomjegyzék és tárgymutató. Az általános rés\ nem elvont, hanem mindenütt iparkodik megtalálni az összefüggést a gyakorlati élettel. Igen megszívlelendő szerzőnek az a gondolat, hogy tekintettel arra, hogy az elszakított magyar részeken a mai élő jogunk hatályban van, nem lehet komolyan szó arról, már a jogfolytonosság szempontjától sem, hogy a magyar polgári törvénykönyvet ezidőszerint megalkossuk. Mindenben osztjuk a szerző azon álláspontját, amely szerint a bíró minden kormányrendelet törvényességét, tehát még a törvényhozási felhatalmazással közrebocsájtottét is, jogosult elbírálni. Minden bírói szobában ki kellene függeszteni a könyv e mondatát: ((Konkrét esetben megfontolandó, összeegyeztethető-e az osztóigazság, a méltányosság, a tisztesség elveivel és a közönséges ember erkölcsi felfogásával az, a törvény hullamerev betűit vigyük bele a lüktető, eleven életbe olykor, amikor az egyszerű laikus logika és az ember tiszta szíve az ellen vétót kiált». Értékes része e fejezetnek az érvényben levő és hatályonkívül helyezett rendeletek felsorolása és az 1910. év után hozott újabb magánjogi vonatkozású törvények összeállítása. — A s\emélyjogban a személyiségi jognak védelmére is bőven kiterjeszkedik s ennek során foglalkozik a tisztességtelen verseny, szerzői és szabadalmi joggal is. Mindenütt ismerteti és külön leközli is a vonatkozó iroit jogot jelenlegi hatályában és az egyes törvény (rendelet) helyekhez hozzáfűzi az utolsó évtized gyakorlatát. — Ugyanezt a rendszert megtartja a családjogról is éppen ezért leközli a házassági, illetve a gyámitörvényt is a megfelelő kiegészítésekkel. A mű tehát mindenesetre nagy szorgalommal összeállított és hézagpótló gyűjtemény, amely a további tudományos munka kellő alapjának is tekinthető. Kifogásaink is vannak. Még pedig főleg az. hogy dacára a szerző elvi álláspontjának, célszerűbb lett volna a bizottsági szöveg rendszerét tartani szem előtt és a most újból revideált szöveg egyes szakaszai, mint keretbe illesz-