Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 4-5. szám - A büntető igazságszolgáltatás
248 BÍRÓI GYAKORLAT veket létesítsen, melyek az adóztatási anyagnak nem jogi részét, hanem a helyi viszonyok ismeretén nyugvó gazdasági részét szolgáltatják. Ezekkel a bizottságokkal szemben a bíróság már csak a jogi részt vizsgálhatja, mert a fórumrendszer ilyen constructiója mellett abból kell kiindulnia, hogy az adóztatás két alsó grádicsán a helyi viszonyok ismerete kellően érvényesült, s mindaddig, míg bizonyítottan megcáfolva nincs, ezt tényként el is fogadja. A társulati adóról szóló 1922 : XXIV. tc. már több vitás kérdést vetett fel. Ennek a törvénynek eredendő hibája volt, hogy a közkereseti és betéti társaságokat is a maga karjai közé ragadta, abból indulva ki, hogy a kereskedelmi törvény szerint és a tagok közötti leszámolás érdekében ezeknek legnagyobb része rendszeres könyveket vezet, szabályos mérleget készít és így alkalmasan vonható társulati adó alá. Az élet azonban azt igazolta be, hogy ezeknek a kereskedelmi alakulatoknak bizony csak igen töredékszázaléka készít rendszeres mérleget, aminek következménye az lett, hogy a kivetések ezeknél szintén becslésen nyugodtak. A bíróság kénytelen volt számolni a gyakorlati élettel és elfogadni a becslés subsidiumát egy olyan adónemnél, amelynek szervezeti magja egy szabályszerűen összeállított mérleg és nyereség-veszteségszámla. A közkereseti társaságoknál rendszerint ütközőpont volt a háztartási számla. Az adózó nem tudja a maga mentalitásával összeegyeztetni azt, hogy az üzletvitelben tevékenységgel közreműködő cégtagoknak az üzleti bevételekből juttatott díjazás nem minősülhet üzleti kiadásnak, holott a részvénytársaságoknál az alkalmazottak fizetése rezsiköltség. E nem minden alap nélküli felfogás azután természetszerűen arra ösztökél, hogy a háztartási számla mégis levonassék. Ennek a kísérletnek egyik gyakori megoldása az volt, hogy a tagok vettek ugyan ki a háztartási számlán összegeket, de ezekkel az év végén a hitelezők számláján megterhelték magukat, ami rendkívül tetszetős és eredeti megoldásnak tetszett és kizárta azt, hogy a háztartási Számla a mérlegszerű nyereséghez hozzáadassék. A bíróság azonban néhány konkrét esetben bekívánta a következő üzletév számláit és ekkor kiderült az a jámbor csalafintaság, hogy az üzletév zárómérlegében megvoltak ugyan terhelve a tagok azzal a háztartási számlával, de a következő üzletév megnyítómérlegében már ez a megterhelés nem szerepelt. Ezeknek a panaszoknak további sorsát már nem kell fejtegetnem. A% adókötelezettség kérdése tekintetében a bíróság kimondotta, hogy a városi és községi vállalatok akkor is adókötelesek,