Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Az elmebeteg házastárs bontóperbeli jogképessége

AZ ELMEBETEG HÁZASTÁRS BONTÓPERBELI JOGKÉPESSÉGE. I$7 Ezek a rendelkezések a H. T. 87. §-ában foglalt, imént kifejtett gondolatmenet folyományai és így az ezekből a rendelkezésekből, mint okozatokból következtetni a vitatott tétel helyességére, visszás következtetés, mert azt jelentené, hogy olyasmiből következtetünk egy korábbi, már évtizedek előtt fennálló tétel helyességére, ami maga is ennek a tételnek következménye. A H. T. 87. §-ában (az eredeti javaslat szerint 109. §-ábani foglalt rendelkezésnek Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter részéről aláírt miniszteri indokolása, amelyet a bírói gyakorlat egész terjedelmében magáévá tett, csak részben helytálló, másik részében a házassági jog és a perrendtartás alapvető normáival ellentétben áll. A miniszteri indokolás két részből áll. Az egyik rész — és ez a helyes — rész, arra vonatkozik, hogy az elmebeteg házastárs törvényes képviselőjének meg kellett adni azt a jogot, hogy a képviseltje nevében és helyett a házasság felbontását kérhesse és hogy abból az okból, hogy a törvényes képviselő ezzel a joggal vissza ne élhessen, annak gyakorlását a törvény a gyámhatóság jóváhagyásához kötötte. Sőt a törvény a gyámhatóságnak is parancsot ad arra, hogy a gyámhatóság a felhatalmazást csak akkor adhatja meg, hogy ha a házasság felbontását az elmebeteg házastárs nyilvánvaló érdeke követeli. A másik rész — és ez a paralogizmus — azt mondja, hogy az a védelmi szempont, amely érvényesül akkor, amikor az elmebeteg házastárs törvényes képviselője a házasság felbontását kéri, nem forog fenn akkor, amidőn épelméjű házastárs elmebeteg házastársa ellen kívánna felbontókeresetet indítani. Sőt ez utóbbi jogainak sikeres megvédése az ellene emelt vádak ellenében a törvényes képviselő által alig képzelhető. Ebből az okból a H. T. 87. §-ában foglalt kivételt csak a per indítására, illetőleg az elmebeteg «felperesre*) kellett szorítani annál is inkább, mert ellenkező esetben az elmebetegség könnyen szolgálhatna ürügyül koholt felbontási ok érvényesítésére. Az indokolás e részének amennyi a gondolati mozzanata, annyi a tévedése. Figyelmen kívül hagyja, hogy a házasság felbontását nemcsak felperesként kereset útján, hanem szintén elvben (principaliter) alperesként viszontkereset útján is lehet kérni. Hibás az indokolásnak most idézett következtetése. Mert ha igaza lenne, nem lenne igaz nemcsak a H. T. 87. §-ban, hanem a H. T. 76—80. §-aiban foglalt törvényhozói akarat.