Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - A trónfosztásról szóló törvény

D? EGYED ISTVÁN tcikk a nemzetgyűlésnek biztosította az állami szuverénitás teljességét; így a 2. § szerint a nemzetgyűlés «az államhatalom gyakorlásának további módját is jogosult rendezni», a 12. § szerint pedig szintén a nemzetgyűlés hivatott, hogy «az államfői hatalom gyakorlatának mikéntjét véglegesem) rendezze. De a nemzetgyűlés be sem töltheti hivatását anélkül, hogy az államhatalom gyakorlásának kérdéseit szabályozza. Az Apponyi által a nemzetgyűlésen felolvasott nyilatkozat is elismeri, hogy a nemzetgyűlésnek feladata biztosítani, hogy a királyi hatalom visszaállítása a nemzet közreműködésével és befolyásával, vagyis ne illetéktelen tényezők részéről történjék, - tehát a királyi hatalom szabályozása legalább bizonyos vonatkozásban Apponyi szerint is a nemzetgyűlés törvényalkotási teendője. Ennek folytán azt a felfogást sem oszthatjuk, hogy a király által szentesített és a nemzetgyűlés által alkotott törvények között fokozati különbség lenne és nemzetgyűlési törvény a pragmatica sanctio érvényét nem érinthetné. Helyesen mondja legfőbb bíróságunk, a m. kir. Kúria B. I. 3223/1923. számú ítélete: «Ami .... a védelemnek azt a magyar közjogban nem ismert megkülönböztetését illeti, hogy az országgyűlés és a nemzetgyűlés törvényei nem azonos fajsúlyúak, nem bírnak egyforma jelentőséggel, az az államjog egyoldalú helytelen felfogásán alapszik. A törvény mindig az állam akarata, amelyet az arra jogosított tényezők előírt módon fejeznek ki tudomásulvétel és kötelező miheztartás végett. Az 1920:1. tc állami akaratkijelentés olyan arra jogosított tényezők részéről, akik az adott viszonyok között az államfelséget bel- és a külföldön egyaránt érvényesen és elismerten képviselték. Ezt a törvényt tehát a bíróságnak — a bírói eskü értemében is — a magyar állam akarata gyanánt kell feltétlenül betartania és alkalmaznia és pedig minden összehasonlító, rangsorszerű bírálat nélkül, mert ez a törvénytisztelet hiányára mutatna és a jogrend megingatására vezetne» (Büntetőjogi Döntvénytár XVI. kötet, 3. lap). Szó lehet azonban arról, hogy a nemzetgyűlés törvényalkotási tevékenységének van erkölcsi korlátja. Ezt az erkölcsi