Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 1-2. szám - A rádió szerzői joga
SZEMLE. terjedő korszak a jogtudomány terén is nagy jelentőséggel bír. Előadó ezt a korszakot jogi irodalmunk reformkorszakának nevezte. A jogi reformirodalom megindítója gr. Széchenyi István volt, akinek Stádium című munkája, az első magyar nyelvű jogi munka, iB^j-ban jelent meg. A Stádium indította meg azt a folyamatot, amelynek során azután a jogi reform kérdései az érdeklődés központjába kerültek. A kor legnagyobb jogásza Deák Ferenc volt: az 1843-iki büntető törvényjavaslatok az ő egyéni alkotásai voltak. Deák mellett annak a kornak legkiválóbb jogásza Szalay László volt, akit az utókor főként mint történetírót ismer. Megemlékezett előadó Szalaynak fontosabb müveiről és kiemelte, hogy ő volt megalapítója az első magyar jogi folyóiratnak, a Themisnek, méltatta br. Eötvös József jelentőségét ; br. Kemény Zsigmond, Csengery Antal és Trefort Ágost, e három kiváló publicista szintén jogi reformirodalmunk kiválóságai közé tartoznak. Tóth Lőrinc a magyar bírói karnak egyik akkori kitűnősége, főleg büntetőjoggal foglalkozott; Fényes Elek statisztikai munkái igen nagy jelentőségű segédeszközei voltak e kor jogászainak. Szemben a reformjogászokkal állottak a történeti irány művelői: gr. Cziráky Antal, Bartal György, Frank Ignác, Szlemenics Pál; megállapítja előadó, hogy a két irány közül a reformirány jelentőségben messze túlhaladta a történetit. A szabadságharc utáni kor jogirodalmi termékei közül kiemelte br. Eötvös József nagyszabású művét : <.A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra» és méltatta Dósa Elek működését, br. Kemény Zsigmond munkáit; de különösen Deák Ferenc működésének nagy jelentőségét vázolta. Az alkotmány visszaállítása után a magyar jogtudomány történetében is új korszak kezdődött, mint előadó mondja: a nemzeti jogtudomány korszaka. E korszak jogtudományának legjellemzőbb sajátságait az elemzésben és a rendszerezésben láija. E fejlődési szak megindítója Pauler Tivadar volt; mellette az oly sokoldalú és nagy termékenységü Kautz Gyula emelkedik ki leginkább. Az irányzat legjellegzetesebb képviselője Hajnik Imre volt, akinek nagy jelentősége főleg abban áll, hogy a magyar jogi tudást betudta kapcsolni a nagy kultúrnépek irodalmi^ eredményeibe. Hajnik mellett az új irányzat legkiválóbb alakja Pulszky Ágost, a pozitív bölcseleti iránynak ez a nagyjelentőségű követője volt. De nemcsak a jogtörténet és jogbölcselet művelésében tört utat magának az elemzés és rendszeresítés, hanem — ahol azelőtt egészen ismeretlen volt — a tételes jngok művelésében is. E téren Plósz Sándor volt ez iránynak megindítója és leghívebb kifejezője. Kiemelte előadó Wenzel Gusztáv, Kőnek Sándor, Zlinszky Imre, Apáthy István, Hoffmann Pál, Vécsey Tamás, Fayer László, Grünwald Béla, Beöthy Akos, Nagy Ernő, Ferdinándy Géza. Schwarz Gyula, Kuncz Ignác, Réz Mihály, Beöthy Leó jelentőségét; részletesebben emlékezett meg Szászi-Schwarz Gusztávról, akit «egyik legszebben író magyar jogtudósunknak» nevezeit. Horváth Boldizsár és Szilágyi Dezső nem mint jogi írók, hanem mint kiváló gyakorlati jogászok gyakoroltak döntő befolyást jogéletünk kialakulására. Á kiegyezés utáni időkben az Akadémián kívül álló tényezők mind nagyobb mértékben gyakoroltak befolyást'jogéletünk fejlődésére. Mindenekelőtt a törvénykönyvek és fontosabb törvények megalkotása bír igen nagy jelentőséggel, de kiemelte előadó annak a munkásságnak nagy jelentőségét is, amelyet a jogi folyóiratok és — főleg a háború előtt — a Magyar Jogászegylet kifejtett, illetőleg kifejt. Végezetül azokra a feladatokra vetett pillantást az előadó, amelyek a jövőben várnak ránk. Hangsúlyozta, hogy Magyarországnak az új nagy világorganizációba be kell kapcsolódnia, de hangsúlyozta azt is, hogy ez a bekapcsolódás nem jelentheti nemzeti jog-