Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Pénz, valorizáció és jogtudomány

82 Dí KŐNIG VILMOS a kísérlet, mely a javaslat intézkedéseit jogtörténeti fejleményekkel akarja kapcsolatba hozni. E végből a német birodalom felértékelési emlékiratának kivonatát bocsájtja előre; míg azonban a németek megállapításaikból a felértékelés szükségességét vezették le, addig a mi javaslatunk éppen az ellenkező eredményhez jut. Az összes maszkirozási praktikák és gazdaságpolitikai üres deklamációk dacára a javaslat lényege egy ukáz, hogy az állam ünnepélyes Ígéretei ellenére fizetni nem fog. Mult év dec. 31-én járt le az államot védő tilalmi idő és a javaslat most már örökre állandósítani akarja ezt az állapotot. Százezrek pusztulását jelenti ez, az egész középosztály elproletárosodását. Az állam a háború előtti adósságcímleteit az utódállamokkal szemben felhasználja tehermentesítésére, de saját állampolgárait üres kézzel bocsátja el. A fináncemberek kárszelleme hatja át a javaslatot és ez, de csakis ez, alkalmas enyhíteni a közreműködő jogászok erkölcsi felelősségét. Amit ezenfelül a javaslat szabályozás tárgyává tesz, utána sompolyog a kifejlődött birói gyakorlatnak és azt sok tekintetben — így a nyugdí|kérdésben — egyenesen megrontja. Kitűzött témánk szempontjából főleg az érdekel, hogy a javaslat a kölcsöntartozások kizárását a valorizációból a pénz kényszerárfolyamával indokolja meg. Miután mindenki névértékben tartozik elfogadni a papirpénzt, ebből a javaslat azt a következtetést vonja le, hogy a papírpénz névértéke erejéig is extinctív hatással van a kölcsöntartozásokra. Ezzel szemben kérdezzük, ha a kényszerárfolyamnak ilyen a hatása, miért szorítkozik ez csak a múltra és miért nincs ily kihatással a most létesülő vagy létesítendő jogviszonyokra is? Ha négy papirfillér egyenlő négy aranyfillérrel, miért nem kényszeríti az állam a péket, hogy nekem négy papirfillérért adjon egy zsemlyét? És ha nem adja, miért nem üldözi az állam ezt a vonakodást árdrágításképen? Ha továbbá a kényszerárfolyammal felruházott papirrongy egyenlő az arannyal, miért nem elégszik meg az állam is azzal, hogy az aranyban kivetett adót papirral törlesszem? Ez a jogi alátámasztás tehát hamis szófizma, amivel nem illik megmételyezni a becsületes jogászi gondolkodást. De kérdem továbbá, ha komoly a kényszerárfolyam emésztőereje, miért falja fel csak a készpénzkölcsöntartozásokat és miért veszti el ijesztő étvágyát a vételárnál, kártérítésnél és a többi jogcímeknél. Ki látott már ilyen szeszélyes elméletet, mely a dementia határán mozog. De maga a javaslat indokolása is metsző gúnnyal fordul korcsszülött elmélete ellen, mikor elmondja: «Az említett követeléseknek az átértékelésből kizárása jogilag