Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1-2. szám - A nemzetközi bíráskodás a genfi jegyzőkönyvig

BÍRÓI GYAKORLAT. 71 elsőbíróság ítéletének azt a rendelkezését, mely szerint a valóság bizonyítását közérdekből elrendelte, másrészt azonban kimondotta, hogy a valóság bizonyításának helye nincsen B. J. T. LXXV1. 67. 1.). 3<5>5. § 2. pont. A C. gyakorlata ingadozó abban a tekintetben, hogy a büntetés feltételes felfüggesztése tárgyában érvényesített semmisségi panasz e törvény rendelkezése alá esik-e. A mult év folyamán két ellentétes határozat került nyilvánosságra. Egyik határozat e rendelkezés alapján (B. J. T. LXXV1. 105. 1.), a másik határozat a B. N. 10. §-a alapján gyakorolta a reviziót (u. o. 75. 1.). Nem lehet kétség az iránt, hogy az utóbbi határozat szerinti eljárás a helyes. S8j. § utolsó bek. Az anyagi semmiségi okok csak akkor veendők hivatalból figyelembe, ha vádlott sérelmére szolgáltak. Kérdés, vádlott sérelmére szolgál-e, s így hivatalból veendő-e figyelembe az az anyagi semmisségi ok, hogy az alsóbíróság oly bűncselekményt, mely nem képez sajtódeliktumot, tévesen sajtódeliktumnak minősített. A ~ C. két határozata arra az álláspontra helyezkedik, hogy ily esetben hivatalból kell alkalmazni a B. P. 385. $ 1. b) pontját (B. J. T. LXXVI. 49., 99. 1.) s így a jelzett bírói tévedést olyannak minősíti, mint amely vádlott sérelmére történt. Ehhez az állásponthoz azonban szó fér. Ugyanis a sajtó felhasználásával elkövetett közönséges bűncselekménnyel szemben, a sajtótörvény egyes kivételes rendelkezéseinél fogva, a sajtóbűncselekmény enyhébb minősítés. A sajtótörvény e kivételes rendelkezései: a sajtójogi fokozatos felelősség rendszere (III. fejezet); az általános büntetőjogi elévülésnél lényegesen rövidebb sajtójogi elévülés megállapítása (43. §); a pénzbüntetésért, kártérítésért, bűnügyi költségekért való felelősség fokozatos megosztása (40—42 §§); az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság korlátozása (^o. §). A sajtójogi minősítés téves alkalmazása tehát rendszerint nem szolgál vádlott sérelmére s így hivatalból való megsemmisítés alapjául nem szolgálhat. Tekintve azonban, hogy a szóban forgó kérdés mindenkor in konkréto vizsgálandó: kivételesen előfordulhat, hogy a sajtójogi minősítés téves alkalmazása adott esetben vádlott sérelmére szolgál. Például, ha a sajtójogi fokozatos felelősség rendszerénél fogva oly egyén bűnössége állapíttatik meg (pl. szerkesztő vagy kiadó), ki a közzététel körül tevékenységet ki nem fejtett, arról talán nem is tudott, s akinek büntetőjogi felelőssége ilykép a B. T. K. rendelkezései alapján megállapítható nem