Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1-2. szám - A nemzetközi bíráskodás a genfi jegyzőkönyvig

72 BÍRÓI GYAKORLAT. volna. Ily kivételes esetben a B. P. 38;. § 1 b) pontja hivatalból alkalmazható. Máskülönben nem. 387. § 3. bek. A reformáció in peius tilalmát illető két határozat került nyilvánosságra. Egyik esetben a C. azt mondotta ki, hogy a kiszabott pénzbüntetés összegét a felsőbíróság a vádlott terhére érvényesített perorvoslat nélkül a 6050 923. M. E. számú rendelet alapján sem emelheti fel (B. J. T. LXXVI. 57. 1.). A másik határozatban pedig az van kimondva, hogy hitelrontás miatti vád esetében a felsőbíróság, arra irányuló perorvoslat hiányában a bűnösség megállapítását nem alapíthatja oly tényállításokra, melyeket az e célból perorvoslattal meg nem támadott alsóbírósági ítélet a bűnösség megállapítására alapul nem vett iu, o. 10^. 1.). 388. § utolsó bek. A törvény rendelkezése szerint, vádlottnak vagy védőjének a fellebbezés bejelentésekor előterjesztett kérelmére megengedendő, hogy az indokolást a kézbesítéstől számított nyolc nap alatt terjesszék elő. A C. egy esetben úgy határozott, hogy e kivételes határidőt csak az a fél veheti igénybe, aki ez iránt kérelmet terjesztett elő. Amennyiben tehát ily irányban vádlott terjesztett elő kérelmet: ez alapon védő nem jogosult a kedvezményes határidő igénybevételére, feltéve, hogy annak engedélyezését a maga részéről szintén nem kérelmezte (B. J. T. LXXVI. 8;. U. E döntés helyes, de nem felel meg a régebbi gyakorlatnak, amennyiben egy más régebbi esetben a C. azt mondotta ki, hogy vádlott jogosult a semmisségi panaszt a védőknek nyitva álló határidő alatt benyújtani iB. J. T. LXII. 22. 1.). A fiatalkorúak bíróságáról szóló 1913. évi VII. tc. 10., 30. §§. Az 192-1. évi büntető iudikatura ismertetésekor foglalkoztam a C. egy határozatával (B. J. T. LXXIII. 203. 1.), mely kimondotta, hogy ha a fiatalkorban elkövetett cselekmény miatt fogházbüntetésre ítélt egyén a büntetésének végrehajtása alatt, de 18. életévének betöltése után, szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követ el: úgy a szabadságvesztésbüntetéseknek az E. T. 36. §-a s a 18. döntvény szerint való egyesítése rendelendő el. E határozatot a C. időközben a B. H. T.-be felvétette s ugyanazt a jogi álláspontot egy újabb határozatában (B. J. T. LXXVI. 83. l.i világosan és szabatosan kifejezésre juttatta.