Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1-2. szám - A nemzetközi bíráskodás a genfi jegyzőkönyvig

BÍRÓI GYAKORLAT. ságok törvényszerű vád. nélkül jártak el, amikor a biztosíték tulajdonosát, a kiadót s a nyomdatulajdonost marasztalták, s így ez által a B. P. 384. § 11. p. szerinti alaki semmiségi okot valósították meg (B. J. T. LXXVI. 97. 1.). Egy harmadik esetben a C. a B. P. 384. § 4. p. alapján rendelt el megsemmisítést azért, mert az alsóbíróság a S. T. 40. §-a szerinti marasztalást rendelt oly esetben, amikor e § alkalmazásának törvényszerű feltételei fenn nem forognak (B. J.T. LXXVI. 100. I), E három határozat, három különféle módon igyekszik a törvénysértő határozathoz férni. Nézetem szerint azonban egyik megoldás sem helytálló. A B. P. 385. § 2. pont alapján való megsemmisítés ugyanis helyt nem foghat, mert a bűnügyi költség kérdésének téves eldöntése semmiképpen ezen rendelkezés alá nem vonható. De ettől egészen eltekintve, az a határozat, mely ez alapon megsemmisítést elrendelve, hivatalból alkalmazza a S. T. 40. §-át, ellenkező elvi alapon áll, mint az a döntés, mely a B. P. 384. § 11. pontját veszi alkalmazásba. Ez a határozat ugyanis abból indul ki, hogy a bíróság a vád keretén kívül álló egyéneket marasztalt. Ha ez a felfogás helytálló, akkor e személyeket a felsőbíróság arra irányuló perorvoslat nélkül nem marasztalhatja. Viszont azonban arról sem lehet szó, hogy ily esetben a vád törvényszerűsége lenne megsértve. A vád törvényszerűsége ugyanis, amint azt Vargha Ferenc (Kommentár. II. kiad. III. 39. 1.) tüzetesen kifejti, jelenti azt, hogy a vádat arra jogosult egyén képviselje, s hogy az ítélkezés tárgyát oly tett képezze, mely miatt az arra jogosult egyén törvényes módon vádat emelt legyen. A S. T. 40. §-ának téves alkalmazása vagy nem alkalmazása tehát ide nem vonható. Ez a bírói tévedés azonban a B. P. 384. § 4. p. alá sem vonható, mert az ily irányú téves döntés a hatáskör szabályainak megsértését magában nem foglalja. 44. §. Ide vonatkozó két érdekesebb döntés került nyilvánosságra. Egyik esetben a budapesti t. kimondotta, hogy a közlés nem hív szellemben történt, ha alcímül oly kifejezés használtatott, mely a közölt beszédben elő nem fordult (B. J. T. LXXVI. 69. 1. Zehery Lajos megbeszélésével). A másikban, a C. azt mondotta ki, hogy e büntethetőséget kizáró ok nem állapítható meg annak javára, ki a bírósági tárgyaláson szerepelt vádlott előterjesztésének minden súlyos kitételét ismerteti, ellenben vádló felszólalását csak jelzi, de annak a súlyos támadásra adott válaszát nem ismerteti (B. J. T. LXXVI. fö\ 1. .