Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1-2. szám - A nemzetközi bíráskodás a genfi jegyzőkönyvig

66 BÍRÓI GYAKORLAT. 33. §. Aki a sajtótermék, büntetőtörvénybe ütköző megírására szerzőt reábírta: szerzőtárs. A reábírás fogalma itt is akkor valósul meg, ha valaki determináló befolyást gyakorol annak akaratelhatározására, ki a tényálladékot megvalósítja. Aki tehát a szerzővel rövid, az ügy felületes említésében álló beszélgetést folytatott: ez azáltal a sajtójogi megrendelés és reábírás fogalmát nem valósítja meg (B. J. T. LXXVI. 74. [.). 34—35. §§. A C. gyakorlatában tért hódít a felfogás, mely a szerkesztő, esetleg a kiadó sajtójogi felelősségének megállapításánál azt keresi, hogy a kiadást szándékosan eszközölte-e és hogy a közlemény terjesztése okozati összefüggésben van-e szerkesztői, illetőleg kiadói minőségével (B. J. T. LXXIV. 211. LXXVI. 30. 1.). Ez a felfogás azonban merőben téves. Amint ugyanis Tarnai János (Sajtójogi dolgozatok 13. 1.) helyesen megjegyzi, a fokozatos felelősségi rendszer mellett nem mindig a büntetőjogi értelemben vett tettes, vagyis a tényálladék megvalósítója felel, hanem az előre meghatározott személy, kit a bűnvádi üldözés bizonyos sajtójogi helyzetben talál. A szerkesztő, kiadó, nyomdatulajdonos felelősségének megállapításánál a szándék szerepet nem játszik. Felelősségük kizárólag e minőség folyománya. E minőségükből kifolyólag felelősségük arra való tekintet nélkül megállapítandó, szándékukban állott-e a közzététel s egyáltalában tudtak-e a közzétételről (1. e kérdésről tüzetesebben B. J. T. LXXIV. 213. 1.). 40. §. Az 1922. és 1923. évi büntető iudikatura ismertetésekor kiterjeszkedtem a C. ama gyakorlatára, mely szerint olyan esetben, ha az alsóbíróság a pénzbüntetés és bűnügyi költség miatti felelősség kérdésében nem a S. T. 40. §-a szerint rendelkezett s a miatt megfelelő perorvoslat érvényesítve nem lett: az ítélet mint érthetetlen, a B. P. 384. .§ 10. pontja alapján megsemmisítendő. A C. e gyakorlata nyomán, ez a felfogás átment a középfokú bíróság gyakorlatába. Újabban azonban a C. más úton igyekszik az ily törvénysértő ítélethez férni. Egy esetben ugyanis az alsóbíróság mellőzte a S. T. 40., §-a szerinti felelősség megállapítását s a C. kimondotta, hogy a mulasztás vádlott sérelmére szolgál, azért hivatalból alkalmazta a B. P. 385. § 2. pontját, és megállapította a S. T. 40. §-a szerinti felelősséget (B. J. T. LXXV. 155. l.j. Egy másik esetben az alsóbíróságok megállapították a S. T. 40. §-a szerinti felelősséget, holott ennek feltételei nem forogtak fenn. Ez esetben a C. úgy találta, hogy az alsóbíró-