Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1-2. szám - A nemzetközi bíráskodás a genfi jegyzőkönyvig

BÁRÓ WLASSrCS GYULA felé. Sőt a világpropaganda szárnyaira vette a hírt, hogy a genfi jegyzőkönyv jogrendje a feltétlen kötelező nemzetközi bíráskodás eszményét valósította meg. Lesz-e a genfi jegyzőkönyv tervezett jogrendje az új tételes nemzetközi jognak alkotó eleme, azt ma még nem tudjuk, de legyen bármiként az bizonyos, hogy igen jelentékeny állomás marad a nemzetközi vitás ügyek békés elintézésének fejlődési menetében. E helyen nem lehet feladatom a genfi jegyzőköny politikai jelentőségével foglalkoznom csak azt emelem ki, hogy jelszava ennek a rendszernek, hogy nincs döntő bíráskodás íarbitrage) és biztonság (sécurité) lefegyverzés nélkül, de nincs lefegyverzés sem arbitrage és biztonság nélkül. A kimondott cél tehát a világbéke volna. Félrevezetett úton járnak azonban azok kik hozsannát zengedeznek annak, hogy a genfi jegyzőkönyv a feltétlen kötelező nemzetközi bíráskodást létesítette. Tudnivaló, hogy már az állandó nemzetközi bíróság felállításával egyidejűleg felhívás intéztetett az államokhoz arra nézve, hogy a bírósági statútumban megjelölt ( 36. cikk) ügyekre nézve a kötelező bíráskodás elfogadása iránt nyilatkozzanak. Eddig a kötelező nemzetközi bíráskodásra vonatkozó nyilatkozatot még igen sok állam nem írta alá. Az a remény tehát, hogyha a világegyezménnyel nem is sikerül a kötelező nemzetközi bíráskodást megteremteni, ez sikerülni fog a statútumhoz küldött jegyzőkönyvi aláírás útján, mely eddig csak részben teljesedett. Az egyes államok az alá nem írás kifogásául azt hozták fel, hogy nem biztosak abban, hogy az aláírásukkor minő természetű fenntartással lehet élni ? Maga a statútum erre nézve részletesebben nem nyilatkozik. Már most a genfi jegyzőkönyv szerkesztői, úgylátszik, feladatuknak tartották azt, hogy a legmesszebbmenő fenntartásokat lehetővé tegyék. Hosszú tanácskozás után arra az eredményre jutottak, hogy tulajdonképen a kategóriák úgy vannak az említett cikkben szövegezve, hogy azokba' belefér a legmesszebbmenő fenntartási jog. A genfi jegyzőkönyv a harmadik cikkben beszél a hatáskörről és megengedi itt a «compatibilis reservatiókat», de arról nem szól, mik azok a reservatiók r Ellenben annál többet beszél a jelentés, amely kötelező hivatalos tartozéka a jegyzőkönyvnek. A jelentés mindenekelőtt kimondja, hogy a békekötési szerződések revíziójának kérdése a hatáskörből egyáltalán ki van zárva. Ez oly természetes — mondják — hogy ezt magában a cikkben ki se kellett mondani, ellenben