Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1-2. szám - A nemzetközi bíráskodás a genfi jegyzőkönyvig

A NEMZETKÖZI BÍRÁSKODÁS A GENFI JEGYZŐKÖNYVIG. 59 minden possibifis reservatiót megenged, úgyhogy a bírósági statútumban (36. cikk) felsorolt kategóriák közül egy vagy más kategóriát egyszerűen ki lehet hagyni, úgyhogy a tárgyi kör megszorítási lehetősége csaknem teljes. Lehetséges a «szerződés értelmezése» című kategóriából egyes szerződésnemeket teljesen kihagyni. Például hozza fel a jelentés a politikai szerződéseket, békekötési szerződéseket etc. A «Nemzetközi jog bármely kérdése» kategóriájából ki lehet zárni a politikai békekötési szerződések alkalmazására vonatkozó vitás eseteket is. Ki lehet zárni a háborúval kapcsolatos megállapodásokat. A jelentés szövegezői is, úgylátszik, már megsokallták a sok példa fel hozását és aggódva, hogy a reservatiók segélyével a hágai állandó nemzetközi bíróság obligatórius ügyei csaknem tárgytalanná válnak egész rezignációval kijelentik, hogy az talán mégis jobb, ha bármennyire limitált hatáskörben működik is a hágai állandó nem^etkö^i bíróság, mintha azt egyáltalán nem veszik igénybe. Már most láthatjuk, hogy miként áll a kérdés a hágai állandó nemzetközi bíróság előtti eljárásban r Láthatjuk, hogy a reservatiók egész seregével lehet élni. Ha tehát messze állunk is még a kötelező nemzetközi bíráskodás általános világegyezményszerű megvalósításától, ha a genfi jegyzőkönyv jogrendje a felcsigázott várakozáson alul maradt és különösen a nagyhangú propaganda után ezen a téren egyenesen csalódást okozott, ezért mégis meg kell állapítanunk, hogy a kötelező nemzetközi bíráskodás gondolata a világpolitika felelős vezetői reálpolitikájának már többé nem lehet «elhanyagolható mennyisége». Máris jelentékeny nemzetközi jogászok az 1924-et a döntőbíráskodás évének nevezik. Hivatkoznak Anglia példájára, mely a kényes Mosul-kérdésben is döntőbíráskodásnak vetette magát alá. A nagy irányadó nemzetközi társaságok a tudomány munkásai, de a hivatalos nemzetközi konferenciák is elvileg a feltétlen kötelező nemzetközi bíráskodás zászlaját lobogtatják és igyekeznek is a végleges győzelem elől az akadályokat elhárítani. Megállapíthatjuk azt is, hogy a Dawes-tervezet alkalmából tartott londoni konferencia a jóvátételi bizottságnak ennek a jogelv elemi téte leibe ütköző szervezetnek hatáskörét oly módon szabályozta, hogy lényeges kérdésekben a jóvátételi bizottság helyett a döntő bíráskodást jelölték ki elhatározó szervvé. Megállapíthatjuk azt is, hogy az amerikai unió, ha nem is lép be a nemzetek szövetségébe, de melegen táplálja azt a gondolatot, hogy a nemzetek szövetsége szervezetének központjába kell állítani az állandó nemzetközi