Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1-2. szám - A nemzetközi bíráskodás a genfi jegyzőkönyvig

3 6 BÁRÓ WLASSICS GYULA Az obiigatórium fejlődése nem jutott ugyan a két hágai konferenciára addig, hogy világegyezmény biztosítsa az obiigatóriumot vagy éppen a korlátlan és feltétlen obligatorium létesüljön. De annyi bizonyos és ebben teljes az egyetértés, hogy a két hágai konferenciának köszönhető leginkább, hogy az államok egymás között önként a kötelező bíráskodás iránt nagyobb arányban kötöttek egyezményeket. Jelentőségben mindenesetre a legnyomatékosabb volt a szerződések között a francia-angol választott bírósági egyezmény (1903). Ez az úgynevezett mintaegyezmény. A legelső európai álíam, mely minden ügyre kiterjedő szerződést kötött, Dánország volt. (1904-ben Hollandiával, 1905-ben Olaszországgal.) Argentina már előbb is kötött ily egyezményeket. II. Egyfelől ily fejlődési előzmények és másfelől a rettenetes világháború katasztrófája után föltehettük, hogy a nemzetek szövetségének egyezségokmánya behatóan fogja megoldani a kötelező nemzetközi bíráskodás kérdését. Tényleg a közismert hollandi tervezet és a Briand-féle szerződések alapgondolatát érvényesíti, midőn kimondja 12-ik cikkében, hogy a szövetség tagjai a közöttük esetleg felmerülő vitás kérdéseket, amelyek szakadáshoz vezethetnek, vagy választott bíróság, vagy a Tanács vizsgálata alá bocsájtják stb. Ennek a cikknek nagy hordereje van. Ez tulajdonképpen valóságos obiigatórium, mely azt rendeli, hogy a felmerülő vitás kérdést vagy a Tanács, vagy a választott bíróság elé kell vinni. Amely szövetségi tag ezt nem teszi és háborút kezd, akkor a szövetség valamennyi tagjának a ió-ik cikk értelmében való együttes fellépése van helyén. Ez lényeges változást jelent a régi nemzetközi jogrendben, mert a háború illegális eszközzé válik, mihelyt az említett szervek kikerülésével indítattik a háború. Az addigi állapothoz képest mindenesetre nagy előrelépés a vagylagos obligatorium rendszerének életbeléptetése. A 13-ik cikk második bekezdése felsorolja a választott bírósági döntésre alkalmas vitás eseteket. Többen, előkelő nemzetközi jogászok is, ezt a rendelkezést úgy magyarázzák, hogy a felsorolt esetekben a feleknek nincs alternatív választási joguk, hanem itt az a föltétlen kötelezettség van megállapítva, hogy az ily természetű ügyek csakis a választolt bíróság elé viendők. Bármennyire szeretném én is az utóbbi értelemben magyarázni a 13-ik cikket, én mint ezt más helyütt bővebben kifejtettem, az idézett rendelkezésben csak annyit látok, hogy a 13-ik cikk második bekezdése egyszerűen figyelmeztetés abban az irányban, hogy a felek a bírói utat válasszák, ha köztük szerződés